Borneó ékköve – Brunei

Brunei Bandar Seri Begawan

Ott-tartózkodás ideje: 2016. jan. 16.  (1 nap)

1 hozzászólás I 2 604 látogató olvasta. Rögzítve: 2016. feb. 08. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Anziano Beszámolója
Valószínűleg nagy eséllyel megnyerném azt a fogadást, hogy összesen nincs ezer magyar állampolgár, aki életében járt már ebben a kicsi – távol-kelet második legkisebb területű – államában. Noha a szultánság történelme másfélezer évnél régebbre nyúlik vissza, az átlag magyar állampolgár nem is hallott róla. Nem csoda, hiszen a maga félmilliós lakosságával és 5.765 km2-es területével semmiféleképpen nem tekinthető egy világpolitikát meghatározó szuperhatalomnak. Ebben a csöpp országban valóban nyugodt mederben, békésen folyik az élet, amire az állam hivatalos neve – „a béke lakhelye” (Negara Brunei Darussalam) – is pontosan utal.
Brunei szultánjának fennhatósága a régi szép időkben a Fülöp-szigetektől Borneón át a Maláj-félsziget nagyobb részére is kiterjedt, azonban a történelem vihara egyre szűkebb mozgásteret hagyott a mindenkori uralkodónak. A gyarmatosítást és a brit védnökséget követően 1984-ben nyerte el függetlenségét az ország, megúszva a maláj államszövetségbe való belépést.

A gazda(g)ság, de szó szerint az egész ország alapját is az államterület alatt elterülő szénhidrogén-vagyon adja. Abszolút monarchiáról van szó, így gyakorlatilag minden a szultán tulajdonát képezi, a nagyfőnök privát vagyona óránként félmillió amerikai dollárral gyarapodik, ami azért elég jó órabér, lássuk be. Bruneiről leginkább a nemzetközi bulvársajtóban lehet hallani. Különösképpen a szultán Guiness-rekorder méretű palotájáról, a színaranyból készült wc-jéről, a cca. 6.000 darabos autó-gyűjteményéről (ebből csak 600 db rolls-royce, 400 ferrari és sorolhatnánk). Elviekben van miből, hiszen ő a világ leggazdagabb embere (állítólag Bill Gates tévedés), de ez a szintű pazarlás, értelmetlen költekezés elgondolkodtatja a jó érzésű embereket. Természetesen ügyes uralkodóként az elmúlt évtizedekben az istenadta nép alá is igen erős szociális védőhálót feszített a szultán, aki egyben az ország politikai és vallási vezetője egy személyben.

Egyébként az átlagos alattvaló sem tud túl sokat a szultánról, ennek ellenére (vagy talán éppen ezért?) valóban szeretik, tisztelik. Mindenesetre elismerésre méltó, hogy széleskörűen és nagyvonalúan gondoskodik az alattvalók jólétéről. Nincs adófizetés az országban, az út szélén gazt csipegető melós is 6-8 purdét eltart a havi fizetéséből, kezdő diplomások kettő havi fizetésükből kényelmesen megvásárolhatnak egy igazán márkás új autót, de a lakáshoz jutás sem több évtizedes kuporgatáson alapul. Az oktatás, egészségügyi ellátás magas színvonalú és teljesen ingyenes. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy Londonban érdemes munkát keresniük azoknak, akik a külföldre települést választják… :-)

Az ország törvényei meglehetősen szigorúak, az igazságszolgáltatás az iszlám jogon alapul, ennek és a magas életszínvonalnak köszönhetően a közbiztonság rendkívül jó. Szerintem mindent elárul az a gyakori jelenség, hogy egy rövid bevásárlás esetén a tulajdonos járó motorral ott hagyja az üzlet előtt a kocsit, hadd menjen az a klíma addig is…

A hosszúra sikeredett bevezető után nézzük a gyakorlati tudnivalókat:

Az ország legkönnyebben Kuala Lumpurból közelíthető meg repülővel (AirAsia, Royal Brunei). A menetidő cca. 2 óra, az AirAsia gépeire cca. 25.000,- forintért lehet menettérti jegyet foglalni. A repülőgép tele, útitársaink között rengeteg indiai vendégmunkás, amelyek többsége meglehetősen hadilábon áll az írás-olvasás tudományával, így aztán adódnak élethelyzetek rendesen.

Beléptetés, vámvizsgálat flottul megy. Ehhez már a repülőgépen kitöltetik a belépési és a vámnyilatkozatot. A belépési nyilatkozaton kötelezően kitöltendő rovat a rassz megjelölése. A mi kis európai emberi jogokon szocializálódott lelkünk fennakad a kérdésen. Sejtjük mi a választ, de azért rákérdezünk a csinos határőrhölgynél… persze, hogy „white”. Tudom, az is egy szín...

Turista célú beutazáshoz uniós polgároknak nincs szükségük vízumra, így rövid időn belül már az útlevelünkben szárad a beléptető pecsét. A csomagok felvételét követően a zöldfolyosón keresztül már kint is vagyunk az érkezési csarnokban. A repülőtér kellemes, azonban a forgalomhoz képest finoman szólva is túlméretezett. Könnyen kiszúrjuk a hotel sofőrjét, kezében a tábla a nevünkkel (ezt is megértük). Több utast is vár, amíg azok megérkeznek tudunk pénzt váltani. Újabb meglepetés: közép-hosszú életemben ezidáig Brunei volt az egyetlen olyan hely, ahol a reptéren váltották a legjobb árfolyamon a valutát.

Már a parkoló felé tartó úton szembetűnő a dél-kelet ázsiában szokatlan tisztaság, rendezettség, a max. 3 cm-esre nyírt pázsit, virágokkal teli parktükrök. A szállodáig tartó úton meggyőződtünk arról, hogy a közlekedés is rendben folyik, az útburkolati jelek, közlekedési jelzőtáblák nem dekorációs célokat szolgálnak. Ilyen jelenséggel eddig csak Szingapúrban találkoztunk. Apropó, Szingapúr! A brunei és a szingapúri dollárt 1:1-ben váltják, illetve mindkettő országban lehet fizetni a másik ország pénzével. Valamikor ebben a valutakosárban benne volt a maláj ringgit is, de sejthető, hogy a nagyobb testvér nagyobb problémákkal küszködik és a költségvetés is deficites…

A szállodába érkezve meglepetés várt bennünket. A recepciós fülig érő szájjal közölte, hogy upgrade-elték a szállásunkat, ezért megkaptuk a mindennel felszerelt junior lakosztályt… Kiszámoltuk kereken 5 m2-rel volt nagyobb kicsi Piros Masni lakásánál… Ettől kezdve persze nekünk is fülig ért a szánk. No, nem mintha eddig búskomorságban szenvedtünk volna. Kiderült továbbá, hogy a szálloda nem csak az ingyenes reptéri transzfert biztosítja, hanem kétóránként ingyenes shuttle szervizt is, amivel bármelyik látnivalóhoz, beleértve az éjszakai piacot is, kényelmesen el lehet jutni. Mindez kettőnknek büféreggelivel együtt cca. 15.000,- Ft-ba került éjszakánként…

Az ország látnivalói jellemzően a fővárosra, Bandar Seri Begawan-ra és környékére koncentrálódnak. A főváros kb. olyan, mintha egy Szolnok vagy Kaposvár méretű várost összegyúrnának egy gigantikus méretű botanikus kerttel. Tiszta, szép, rendezett, nyoma sincs a dél-kelet ázsiai országokra jellemző kosznak és káosznak. A főváros az olajvagyon megtalálása előtt egyike volt a cölöpökre épült házakból álló, nagy maláj kereskedővárosoknak (dél-kelet ázsia velencéje) , ezért itt régi építészeti emlékeket kár keresni. Ugyanakkor a modern építészet több remekművét is megtaláljuk itt több gyönyörű mecset formájában. A leghíresebb mecset a jelenlegi szultán apja által építtetett nagy mecset (Masjid Ali Saifuddien), de a jelenlegi szultán mecsete (Masjid Jame'asr Hassanil Bolkiah) még azon is túltesz. Különleges élményt jelent a Kampung Ayer nevű vízi-város cölöpökre épült házai között sétálni, ahol a hagyományos életmódot megőrizve a lakosság jelentős hányada él. Hihetetlen látni, hogy a kis faházak mindegyike vezetékes ivóvízzel el van látva és persze van itt iskola, üzletek, éttermek, rendőrség, benzinkút (Shell) és tűzoltóság. Az első kirándulás alkalmával persze nem gondoltunk, hogy a tűzoltókat éles bevetésben is fogjuk látni. Mint kiderült, a fából készült házakat rendkívüli módon kikezdi a trópusi klíma és a sok eső, emiatt egy idő után ezek az építmények nagyon gyúlékonnyá válnak. A helytörténeti kiállítást (ingyenes, mint minden más kiállítás) megnézve egyszer csak füstre lettünk figyelmesek… Mire kiértek a tűzoltóhajók, a lángok teljesen elborították az egyik házat. Az oltás az apály miatt nehezen ment, így (mint az a másnapi újságból megtudtuk) egy 8 gyerekes család háza és teljes vagyon égett porig 20 perc alatt. Az volt a szerencse, hogy a tűz nem terjedt tovább a környező házakra.

További látványosságot jelent az esőerdő. Fejenként 25 brunei dollárért (1 dollár cca. 200 forint) el lehet menni egy másfélórás csónaktúrára a Brunei-folyón, melynek során megnézhetjük a mangrove mocsarakat, a nagyorrú majmokat (borneói specialitás), a folyóparton sütkérező krokodilokat és a mocsári madarakat. Mivel a majmok kora reggel jönnek csak le a fák tetejéről, ezért érdemes korán indulni. Akinek ez nem elég és még több majomra vágyik, az elmehet egy kettő napos, ott alvós kirándulásra is, amely során fejenként 150 brunei dollárért sétálgatni lehet az esőerdő lombkoronájába épített canopy pályán… A belváros és a kampung ayer között vízitaxi a legkézenfekvőbb közlekedési eszköz. Nappal fejenként 0,5 dollár, sötétedés után 1 dollár a viteldíj.

Érdemes még az éjszakai piacra is kimenni (a szálloda busza ide is kivisz), rengeteg egzotikus gyümölcsöt (beleértve a duriánt is) olcsón ki lehet próbálni és persze nem maradhatnak ki a helyi ételkülönlegességek sem.

Nagy bevásárlásokat nem érdemes tervezni. Mivel mindent importálnak, helyi termelés a kőolaj-feldolgozáson kívül gyakorlatilag nincs. Bár nagyon jó szállodák vannak, a túrizmus mégis gyerekcipőben jár. Ennek alapvetően kettő oka van. Egyik a látnivalók szűkössége. A másik pedig az, hogy az egyéb bevételek mellett nincsenek rászorulva túrizmus bevételire, így nem is nagyon törik magukat ezen másodlagos gazdasági ágazat fejlesztésén.

Összefoglalva: egy nagyon kis helyes ország, amit feltétlenül érdemes megtekinteni, ha arra jártok, azonban 2-3 napnál többet értelmesen nem lehet eltölteni, mivel sok látnivaló nincs és strandolni kizárólag az egyszem luxusszállónak a strandján lehet.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
ursa - 2016.02.10. 18:13

Ez egy jó beszámoló ,én is elszeretnék majd Bruneibe menni. Fényképek lesznek ?


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina