Lajtos kocsival 3 fővároson át! DT. 13.nap VIDEÓ

Ausztria

Ott-tartózkodás ideje: 2015. jún. 06.  - 2015. jún. 11. (5 nap)

1 hozzászólás I 2 618 látogató olvasta. Rögzítve: 2017. feb. 03. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar tantras Beszámolója

Cimkék: Krems Tulln Klosterneuburg Bécs ÖBB Miklóshalma Barokk-Hotel Flamingó-étterem 

Prológus
4 éve nyomjuk. Nem is gondoltam akkor, hogy ennyire lelkesek leszünk végig. Persze a vége még odébb van...



Abban, hogy a biciklimet cserélni kellene biztos voltam. Szegénykém még legény korában Svájc összes hágóútját „megmászta”, Ausztria gleccserpatakjait ugratta napestig, Monte-Carlóban a sikánt kétszer csikorgatta, Taljánéknál a Dolomitokat mint kisfogaskerekét úgy ismeri, Velence gondolái puszipajtások, Königssee, Garmisch, az olasz,francia, horvát Riviéra – mintha csak haza járna és itthon is sorolhatnám szebbnél-szebb útjait, de öregszik Ő is, mit tagadjam. Gondoltam erre-arra, sok álmatlan éjszakát átpislogtam, mégsem vett rá a lélek, hogy pont a 3 főváros bevételekor üljek rá egy betöretlen csikóra. Csörögtünk, csattogtunk (a térdem, meg Ő), de valahogy behoztuk - még ha meggyötörve is – magunkat fővárosunkig.

Duna-túra 1. – 3nap kellemes tavaszi időben 280km
Duna-túra 2. – 4nap könnyű esőben, illetve kellemes tavaszi időben 350km
Duna-túra 3. – 5nap napsütésben és könnyű, illetve komoly esőben 450km
Duna-túra 4./1 rész – 5nap döglesztő melegben 545km
Duna-túra 4. /2. rész - …………… folyt. köv. még idén

„Lajtos kocsival 3 fővároson át!” - állt még a túra előtt plakátok ezrein zászlónkra tűzött jelmondatunk! Olvashatta országszerte kinek kedves az élete. Mivel „nyílt bajnokság”- ban játszottunk, csatlakozhatott bárki és csatlakoztak is sokan. A vonatokon, a szállodában, a bicikli utakon és a városokban utunk során számolatlan botlottunk bennünket buzdító emberek százaiba. Kellett is a buzdítás, hiszen a füllesztő melegben eddig nem tervezett távokat tettünk meg egyik nap a másik után. Általában egy-egy ilyen nap délutánján „a következő lesz a pihenőnap” hangzott fennhéjazva el, nyalogattuk sebeinket, de valahogy a következő etapnál is olvadásig hajtottuk a fémet…

De hogy ne szaladjak ennyire előre, néhány gondolatot szentelek a készülődésnek és a nulladik napnak.

Egyszer gyűltünk össze indulás előtt, 1 héttel, hamvadó szerdán, melyen óriási bölcsesség gyanánt osztottuk az észt, s mi évtizedeken át rutinban a piszok mellett ránk ragadt, ekkor a felszínre törve csapásirányként tettekben is megmutatkozott. Oly nagyképűen, oly flegmán dobáltuk ki mindenkire a feladatok tucatjait, hogy még én éreztem kellemetlenül magam. (Persze most - már a túra után – mikor minden a kiosztás szerint, hiba nélkül zajlott le, mégis azt kell mondanom, tudhatunk már valamit a világ nagy dolgairól…)

Mi vonattal indultunk neki hatan. Miskolcon, Pesten és Győrben szálltunk át „csupán”, s ha első hallásra soknak is tűnik, jó társaságban röpült az idő! Mire szempillantásnyira Hegyeshalomban leszálltunk a szerelvényről, a személyautós társaság (Jani és András) már a szálláshelyet is berendezte nekünk. Bolt, Barokk Hotel, majd átruccanás Miklóshalmára (Nickeldorf) kétkerekűn úgy bemelegítés gyanánt, illetve ha már ott voltunk megvettük a vonatjegyeket is holnap reggelre. Este a csodás Flamingó Étterembe köszöntünk be, s ha már kiderült, hogy Michelin csillagos étterem kellene, hogy legyen, hát mi minden este itt ütöttük el az időt csodásabbnál-csodásabb ételekkel ajándékozva meg magunkat!

Duna túra 13. Nap
A hajnali kelés megzavarta kissé a szálloda rendjét, de a csomagolt szendvics íz világa –már Bécs után fogyasztva el- kísértetiesen a csomagolt szendvics ízére hajazott, így semmilyen meglepetés –legalábbis bennünket- nem ért. Miklóshalmára 12km tekerés után robogtunk be s felszálltunk arra a vonatra, ami egyébként Hegyeshalomból indul… Akkkkkkor meg??? – kérdezheti valaki, aki nem jártas a dolgokban. Mondjuk én sem vagyok, de Ati szerint, így megspóroltunk egy szakajtónyi pénzt. Ez már döfi! Ezt már szeretem! Még ha nem is lenne igaz, a tudat boldogít…

Bécsig pihi az ÖBB-n, aztán szaladás. Át kellene érnünk 25 perc alatt a Ferenc Jóska pályaudvarra, ám… Attila teker az élen, de úgy felkavarják a hirtelen nagy dózisban ránk törő látványosságok, hogy a piros lámpákon áthajtás ellenére nem találja elsőre. Sőt másodikra sem, s mire megvan, a vonatunk tovarobog észak-nyugati irányba. Sebaj, az osztrák 100 tagú szedett-vedett társaság kurjongatásait kacagva hallgatjuk a „kis-Duna csatorna” mellett.

Másfél óra múlva Kremsben ugratjuk le gépeinket a vasmasináról.

Némileg elérzékenyülve szedtem össze a társaságot s ott, ahol tavaly abbahagytuk, indulás előtt a szokásos monológot elrebegtem.

A 13. napon 8 fővel vágtunk neki. Ati, Jani, András, Raga, Editke, én, s 2 új élményfüggő: Heni és Ottó.

Itthon nem gondoltam volna, hogy az egyik legszebb szakasz következik! Persze a Király szakasz után nem várhat csodát az ember, mégis megkockáztatom, ha jobb nem is volt, megegyezett vele!

A baloldalon kezdtük. Göttweig csodája most nem fért bele. Talán máskor szánunk rá időt. 10km után átjöttünk a jobb oldalra, jött Marina Sporthafen a kikötővel, majd az altenwörthi duzzasztó, aztán egy kisebb pihenőnél csobbanás 1. következett. Nem mindenki mártózott meg ez igaz, de hogy Editkét (triatlon világbajnokunkat) majdnem menteni kellett az komoly volt. Gabi már ugrott is volna csukafejessel, ha nem fogom vissza, de szerencsére nem volt rá szükség. Az ijedségen kívül más baj nem keletkezett. Innen 100 méterre (A google térképen jól kivehető – Traisen befolyásától 300 méterre) egy 2 méter széles beton móló tetején tekertünk vakmerő karikában a Duna fölött 7-8 méternyire.

Később a zwentendorfi atomerőmű „meghasadt blokkja” előtt viharzott el a menet, s ha nem tudnám, hogy soha nem helyezték üzembe, bizony ráfognám, hogy őmiatta sugároztunk a boldogságtól, hiszen innen olyan kanyargós, élményekben gazdag szakasz vette kezdetét, melyben ritkán van része átlagos halandónak. Még mi is csettintettünk egyet-kettőt. Oly mértékű adrenalin löketet kaptam, hogy az egyik elviharzó társaság mögé csapódva kilométereken át húzattam magam, s ha nem szégyellem a dolgot 10 km után, hogy csak lébecolok 28km/óra sebességgel szélárnyékban, talán még most is mögöttük száguldozva markolom a fékkarokat.

Aztán egyszer elengedtem, nem markoltam tovább a mézes-madzagot. Bevártam a többieket s némi csordogálás után végre Tulln – aznapi ebédlő helyszínünk – köszönt.

Meg is pakoltuk gyomrunkat, majd egészen a greifensteini duzzasztóig full energiával egy egyenes szakaszon robogtunk tova. Itt azon vettük észre magunkat, hogy szétszakadt a csapat. Én tudtam az okát! Editke megcifrázta magának a túrát egy hazamenetellel, vizsgával, majd egy ismételt utazással vissza hozzánk. Na ehhez sietni kellett, hogy Bécsben az utolsó vonatot el tudja érni. Mi, akik átéreztük „sanyarú helyzetét” nyomtuk keményen, de így a hátsó régió lemaradt.

Itt a duzzasztónál vártunk kicsit, de mivel a „felmentő sereg” nem érkezett meg, elindultunk vissza, jobbra, az erdőbe be. Szép tisztás, fürdőző helyek fogadtak, még egy kutyafarkat is elütöttem majdnem, aztán nem sokkal később, már a sokkhatás enyhülése után, a távolban a klosterneuburgi apátság tornyai hívogattak, szép, suttogó szavakkal halmozva el. Persze hogy bementünk, még szép!

Csodálatos volt a hely. Valami eszményi. Igazából maradtam volna még, de fentebb említett okokból indulni kellett, nem volt mese.

Innen már lóhalálában nyomtuk Bécs külsőig, ahol kisebb dilemma elé állított bennünket az élet, de a Donauinselt ma ki kellett hagynunk. András meg is orrolt kissé emiatt, ám lelke pátyolgatására végképp nem volt időnk. Mivel 2 db 4 fős csoportos jegyünk volt, el kellett döntenünk, hogy Editke és Ottó mellett négyünk közül ki lesz az az kettő, aki hamarabb indul el Bécsből vissza Hegyeshalomba. Raga rögtön jelentkezett, s mivel ezek után hosszú másodpercekig csend honolt, én is „bejelentkeztem”.

Igazából maradtam is volna, meg nem is. Bécs látványosságai vonzottak, a hasam viszont veszettül jelezte, hogy tartalékaim fogyóban.

Zárszóként írhatnám, hogy tekertünk 120km-t csodás tájakon, elindultunk Bécsből, megérkeztünk Hegyeshalomba, evés és szunya következett, de ettől lényegesen eltérően alakultak a dolgok!

(Bruck an der Leitha-ig semmi gond, itt a vonat késéséről tájékoztatnak, sokan szaladnak valahová, csak nem a 2. Vágányon azonnal induló Győri gyorsra? De! Bemondják, hogy vonatunk további 20 percet késik, így mi is szaladunk, de mire lebattyogunk a lépcsőn, aztán fel, a vonatunk hussssss. Akkor vissza kell menni, le a lépcsőn, aztán fel, visszaülünk a vonatra. 10perc múlva ismét bemondás: a vonatunk nem megy tovább, busszal lehet tovarobogni! Busszal???? És a 4 biciklit hová tegyük rá???? Le a lépcsőn, fel a lépcsőn, ki az utcára. Nézzük a tömeget…Busszal? Képtelenség. Editkéék elindulnak biciklivel. Végülis 30km nem a világ vége. Főleg 2 triatlon világbajnoknak. Mi már így 120 után nem kívánjuk Gabival! Akkor már inkább a busz! Még ha lehetetlen, akkor is! 1 perc múlva már a busz sem érdekel, megvárjuk a következő vonatot. Éppen nézzük a utcai információnál mikor érkezik majd, mikor ismét jön a szöveg, hogy vonatunk mégis indul, de nem ám úgy valamikor, hanem azonnal! Mondom Gabinak, nézze már meg a buszra váró tömeget, mit csinálnak, de oda nézve úgy eltűntek, mint a kámfor. Száguldozunk mi is ezerrel, le a lépcsőn, fel a lépcsőn, a vonat már szinte gurul, de mi még feldobáljuk gépeinket akkor is! A mozdonyvezető tajtékzik, de NagyAtitól megtanulva nem érdekel bennünket a dolog…

Pándorfalunál még átszállunk, hogy ne legyen teljesen unalmas az út, de Miklóshalmán már nem bírunk leszállni, ha megbüntetnek, akkor sem. De kalauz nincs, így a pénz nálunk marad. Itt tudjuk meg egyébként, hogy a lemaradtak is szinte ugyanúgy jártak mint mi...)

Kárpótlás gyanánt a Flamingó Étterembe királyi étek került korgó gyomrunkba s jóleső érzéssel hajtottuk nyugovóra fejünket abban a tudatban, hogy a holnapi nap biztos nem lesz ennyire eseménydús és kimerítő!

Sokszor tévedtem már életemben, de talán most a legnagyobbat!!!!!
tantras kapcsolódó élménybeszámolói:
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
rallymax - 2015.06.23. 21:55

Könnyesre röhögtem magam, mint mindig. Kiváló vagy lehet kicsit még jobb is. Egy hiba azért, csak, hogy lásd figyelek, 3 éve nyomjuk :)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina