Thaiföld

Thaiföld

Ott-tartózkodás ideje: 2011. feb. 10.  - 2011. feb. 28. (18 nap)

0 hozzászólás I 4 475 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. szept. 26. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar tobias Beszámolója

Cimkék: Thaiföld Bangkok Délkelet Ázsia tenger trópusok 

Thaiföld. Egy ország, ahol minden megtalálható, ami egy tartalmas utazáshoz szükséges. Egzotikus szépségű trópusi szigetek, tengerpartok, a parttól pár méterre felejthetetlen élővilág, soha nem látott színű halak, kagylók, korallok. A természeti látnivalók mellett a keleti kultúra, gyönyörű építészeti emlékek, a buddhista Watok sokszínűsége teszi Thaiföldet Délkelet Ázsia egyik leglátványosabb országává, ahol az emberek hihetetlenül barátságosak, segítőkészek, és tényleg szinte mindig mosolyognak:).

Miután megérkezünk Bangkok hatalmas, modern repterére, taxival, kisbusszal, magasvasúttal, vagy busszal juthatunk be Thaiföld nyüzsgő, fülledt fővárosába, a felhőkarcolók, és utcai kifőzdék, sikátorok és csodálatos paloták közé. Isten hozott az Angyalok Városában, ahol nem messze Királyi Palotától, a Khao San Road környékén szállunk meg. Itt a hátizsákos turisták negyedében az olcsó kifőzdék, éttermek, egy és több csillagos szállások, sikátorok, árusok, hajnalig nyitva tartó bárok között élvezhetjük a hamisítatlan bangkoki nyüzsgést. Megállíthatatlanul mozgó tarka embertömeg, amelyen néha egy – egy taxi vagy tuk-tuk is átverekszi magát. Étel-ital bármikor; sör, vödrös koktél (élénk színű műanyag homokozóvödörben jég, kóla, energiaital, valamilyen tömény, szívószálak), sült szöcske, tücsök, pad thai, kókusztej leves, minden mi szem - szájnak ingere:).
A kb. Franciaország méretű Thaiföld 50 milliós lakosságának nagyjából 20 % a, úgy 10 millió ember él Bangkokban, amely az ország külkereskedelmi fogalomának négyötödét bonyolítja, vagyis minden szempontból az ország központja.
Másnap pár perces sétával kijutunk a szűk utcák közül és láthatjuk a híres bangkoki forgalmi dugókat a többsávos utakon. Szerencsére célunk, a Királyi Palota gyalog is csak 10-15 perc sétára van, így egy parkon átsétálva megnézhetjük a pihenő helyieket, árusokat. Megérkezünk a Királyi Palota hófehér kerítésében vágott bejárathoz. Itt marcona katonák állnak a kapuban, majd szigorú ellenőrök szemrevételezik ruházatunk megfelelőségét. Férfiaknak, nőknek hosszú nadrág, váll legyen eltakarva, szandál mikor hogy, de biztos ami biztos, legyen zárt cipő. Ha nadrág vagy megfelelő felső nincs, adnak kölcsön némi letétért.
A palota több épületből áll, elképesztően díszes, aranyozott sztúpák, színes mozaikokkal kirakott falú épületek, szobrok. Elsőre csicsásnak, ízléstelennek tűnik a színek, formák kavalkádja, de valójában harmonikus és szép az egész, de az én szememnek hosszabb ideig mégis sok a szín. Itt van többek között a Wat Phra Kaew, a Smaragd Buddha Temploma ahol az ország jólétének záloga, egy kb. 45 cm. magas ülő Buddha jade szobrocska foglal helyet. A kis szobrot évszakokként – nyár, esős évszak, hideg évszak - a király (pontosabban, mivel Bhumibol Adulyadej király már igen öreg, mostanában idősebbik fia) öltözteti át. Pár perc séta és jön Wat Pho, a Fekvő Buddha. Itt tekinthetjük meg a világ legnagyobb, fedett épületben található Buddha szobrát. Lenyűgöző látvány a hatalmas, tiszteletet parancsoló 46 m. hosszú aranyozott szobor. Érdemes körbesétálni a kertben is, ahol többek között egy masszázs iskola is található. Innen egy kis sétával eljutunk a kikötőbe, ahonnan átjuthatunk a Cha Praya folyó nyugati partjára a Hajnal Templomhoz. Előbb egy gyors ebéd egy kifőzdében a piacon, frissen facsart gyümölcslével leöblítve. Bangkokban a kifőzde az utcán letelepedett tűzhelyet jelenti pár asztallal. Van ahol asztalok sincsenek, csak egy oldalkocsis motorra szerelt mozgó tűzhely. Minden a vendég szeme előtt történik, itt vannak az alapanyagok, itt folyik az előkészítés, a sütés-főzés, mosogatás. Itt biztos, hogy friss árut kapunk, és semmi sincs rejtve a vendég elől. Persze a magyar közegészségügyi szervek szerintem az egész országot bezárnák, pedig a járványok nem jellemzőek, nekem pedig még hasmenésem se volt soha, komolyabbról nem is beszélve. Thaiföldön nagyon jókat lehet enni, akár az utcán, akár tengerparton, akár étteremben, bárhol. Ebéd után átkelünk a Chao Praya folyón, amely Bangkok tömegközlekedésének egyik főútvonala. Mint a menetrend szerinti buszok jönnek mennek a hajók, elől a vezetővel, akit hátul intézkedő segítője síppal fütyülve irányít, hogy a kikötés és az indulás minél gyorsabban menjen. A hajóközlekedés Bangkokban első ránézésre tiszta káosz, mennek a hajók föl - le a part mentén, más hajók egyik parttól a másikig, vontatók, uszályok, kirándulóhajók, long tail boatok (hosszú keskeny csónak, melyet a végében elhelyezett teherautó motor hajt, egy hosszú tengelyre erősített, vízbe lógatott hajócsavarral) úszkálnak ide-oda, de baleset nincs, szépen megoldják. Wat Arun, a Hajnal Templom valamikor Bangkok legmagasabb épülete volt kb. 80 m.-es magasságával, de természetesen azóta már jó pár felhőkarcoló jócskán túlszárnyalta. A templom megmászása után fogunk egy long tail boat-ot és felfedezzük a Chao Praya folyó nyugati partján elterülő csatornákat. Itt cölöpökön álló házak között hajózunk, utcák helyett csatornák, garázs helyett csónakház. Mindenféle házak, a düledező viskóktól a csili-vili palotákig, kórházak, úszó piac, ha szerencsénk van még varánuszt is láthatunk. Ezek a gyíkok itt teljesen megszokottak; Bangkok központjában a Lumpini parkban természetes dolog a fűben mászkáló, vagy tóban úszó varánusz. Nálunk a városi parkban mókusok szaladgálnak, Bangkokban pedig varánuszok. Tovább csónakázunk a vízben álló villanyoszlopok között, a házakon villanyóra, postaláda, mint bárhol máshol, csak nem aszfalt van a házak között, hanem víz. Sok házon ki van tűzve a thai zászló, és király sárga színű zászlaja. Thaiföld királya töretlen, hatalmas népszerűségnek örvend a nép a körében, az emberek gyakorlatilag félistenként tisztelik. Földünk leghosszabb ideje uralkodó királyának tisztelet parancsoló életműve, viselkedése alapozta meg a thai emberek szeretetét, tiszteletét. Papíron csak formális szerepe van a királynak, de válságos időkben, amiből Thaiföldnek bőven kijutott nemcsak az utóbbi évtizedekben, tőle várnak az emberek útmutatást, és személye sérthetetlen. Közeledik az este, visszatérünk szállásunkra, majd rövid pihenő után taxival nyomás egy hatvanemeletes szálloda tetején kialakított bárba. Taxival megyünk ami itt nem garantálja, hogy a külföldit oda is viszik ahova kéri. Egyszer felírattam úti célomat thai nyelven, egyeztettem a sofőrrel, majd beszállás után biztos ami biztos, felhívtam a helyieket ott, ahova mentem, hogy magyarázzák el a sofőrnek mi merre van, és hogyan talál oda. Természetesen elsőre nem sikerült eljutnom a célomhoz:). Még egy telefon, és egy taxi kellett. Szerencsére ez nem jellemző, de simán bele lehet szaladni ilyen szituba, ezért nem árt mindig előre tisztázni, hogy a taxis tudja-e hova kell menni. No és alkudozni. Órával vagy anélkül, és akkor mennyiért, autópályadíjjal vagy anélkül. A szállodába sikerül az első taxival eljutni, és a tetőről egy sör társaságában élvezzük az éjszakai Bangkok modern városrészében a felhőkarcolók, irodaépületek fényeinek látványát, majd átsétálunk a Pat Pong utcába. Itt az utcákban és sikátorokban egymást érik a go go bárok, tánccal, „altesti bemutatókkal”, és lányok, lányok, lányok (persze nem árt az óvatosság, előfordulhat, hogy valami nem az aminek látszik:)), és természetesen hamis óra, póló, ajándék, és minden más árusok.
Következő nap reggeli után irány Bang Pa In, a Chakri királyi dinasztia uralkodóinak nyári rezidenciája, melyet részben megnyitottak a nagyközönség előtt. Fák, egyenletesen nyírt füves területek, kis tavak, kövér teknősökkel, halakkal, ahol érdekes látványt nyújt az építészeti stílusok keveredése. Vannak itt thai stílusú épületek, kínai templom, csillagvizsgáló, kis paloták, melyeket mintha a XIX. századi Európából hoztak volna, európai és thai bútorokkal, elefánt formájúra nyírt bokrok, közben ragtime szól a kerti hangszórókból. Gyors ebéd, majd irány a második thai királyság valamikori fővárosa, Ayutthaya.
Ayutthaya ma csak egy város, de valamikor egy kisebb birodalomnak volt a központja. Korszakot és építészeti stílust is neveztek el róla. Annak ellenére, hogy az egykori épületeket körül öleli a modern Ayutthaya, és már viszonylag kevés romos épület maradt az utókor számára, könnyen el lehet képzelni, hogy micsoda gazdagság lehetett itt egykoron. A folyók által körülvett, teljes belvárosi rész palotákból és templomokból állt.
Sajnos a legtöbb központi épületet az idő és a többször is sikeresen bepróbálkozó burmai hadsereg módszeresen elpusztította. Most hatalmas parkok szegélyezik a templomromokat. Sokkal kisebb mint Angkor vagy Bagan, de megkapó hangulata van Ayutthayanak, és a nagy kiterjedésű helyen a turisták sem zavarják egymást.
Estére visszatérünk Bangkokba, ahol vacsora után lazulás valamelyik bárban, majd másnap irány Kanchanaburi a Kwai folyó partján. Pár órás utazásunk során végig elővárosok, és kisvárosok között haladunk egy autópályán. Mintha el sem hagynánk Bangkokot, pedig több kisvároson keresztül utazunk, de ezek teljesen egybe vannak épülve. A kisbusz sofőrje természetesen megáll tankolni. Mindig utasokkal állnak meg tankolni, sosem intézik el előtte. Nem értem. Lehet saját idejéből nem akar áldozni tankolásra, inkább megoldja majd munkaidőben. Megérkezünk szállásunkra a folyóparti nádasban cölöpökre állított bungalókba. Rövid pihenés után irány a Tigris Templom. Valamikor néhány szerzetes befogadott néhány, a dzsungelben árván maradt tigriskölyköt, majd egyre többet, hogy felneveljék, vagy idővel visszaengedjék őket a vadonba. Mára a tigrisek mutogatása, simogatása jól működő, és fizető turista látványossággá vált. Futószalagon viszik a turistákat a kikötözött, és állítólag nem elkábított tigrisekhez simogatásra és fotózására. Ha nem megfelelő a ruházat, lehet venni a bejáratnál thai viszonylatban nem olcsón pólót, nadrágot. Kölcsön ruha mint a Királyi palotában vagy Bang Pa In-ben, nem működik. Fizess. Közben a tigrisek kifutói mintha nem változnának az évek alatt. Délután jön az etetés. Teherautóról szórják le az édesburgonyát vagy más takarmányt az útra, és elképesztő mennyiségű állat sereglik össze az erdőből, hogy jóízűen lakomázzanak. Van itt szarvasmarha, némelyik baromi sovány, zebuk, vaddisznók kondákban, szarvas, teve, kecske, kakas, páva.
Etetés után visszatérünk Kanchanaburiba, ahol megnézzük a híres hidat a Kwai folyón. Az eredeti híd, amit a szövetségesek lebombáztak, kicsit feljebb állt a mostaninál, melyet a Thai Államvasutak mind a mai napig használnak. Járda nincs a hídon, így a sínek közé lefektetett fémlapokon lehet sétálni, de nem kell aggódni, a vonat nagyon lassan halad, marad idő kilépni kis erkélyekre, hogy elengedjük a szerelvényt. Este kisétálunk az éjszakai piacra, egy kis leves főzésre, ahol a kihelyezett nyers hozzávalókat magunk főzzük meg az asztalon folyamatosan melegített húslevesalapban. Utána visszabaktatunk a nádasban felállított cölöpbungalóinkba, körben sűrű növényzettel, a kis teraszon ücsörögve nézzük a csillagokat, vadászó macskákat, hallgatjuk a békák brekegését, madarak rikoltozását, füttyögését.
Jön az Erawan Nemzeti Park. Az erdőben felűről lefolyó víz hétlépcsős vízesés rendszert alakított ki a mészkősziklák között a trópusi erdőben. Ez a hét a legnagyobb vízesés, de rengeteg kisebb zúgó, medence található a fák között. A lombok között sunyi majmok bujkálnak, kajára pályázva. A bejáratnál tábla figyelmeztet a tolvaj majmokra, valamint arra, hogy élelmiszert tilos bevinni. Le is ellenőrzik, valamint felírják a műanyag palackok számát, melyek meglétét kifele menet ellenőrzik, hogy ne szemeteljünk az erdőben. Vigyázni kell a majmokkal, simán letámadják az ígéretesnek látszó csomagokat, és persze minden ígéretes, hátha kaját rejt. Itt lehet mászkálni a fák közötti ösvényen, a sekély vízben, sziklákon csúszkálni, fürdeni a medencékben, beállni a vízesések alá egy kis hidro masszázsra, kicsit odébb élvezni ahogy a halak harapdálnak, letisztogatják bőrünket az elhalt hámsejtek elfogyasztásával. Ez is doktor fish, csak nem akváriumban:). Egész napos lazulás gyönyörű környezetben, a sziklák, a fák, liánok, vízesések, alattuk üregekkel, a mésztufa gátakon áramló víz, a madarak, majmok csivitelése, rikácsolása, a halak, mindez feltölt és pihentet, felejthetetlen.
Este élő zene mellett iszogatjuk a vödrös koktélt, sört, de nem sokat, mert másnap jön az elefánt fürdetés. A magas folyóparton békésen álldogálnak az ormányosok, amíg megalkudunk a főemberrel. Az elefánt Thaiföldön a szerencse jelképe, ünnepekkor áldozatot mutatnak be neki a templomokban. Ugyanakkor a kultikus szerep mellett az elefántok évszázadok óta a thai emberek megbízható segítői voltak a harcban, szállításban, teherhordásban, míg manapság leginkább a turisztikai iparban dolgoznak. Felkapaszkodunk az elefántok hátára, pontosabban nyakukra, mögöttünk a gondozójával. Leballagunk a vízhez ahol a sekély részben az ormányosok először isznak, ürítenek (nem keveset:)), majd nyomás be a mélybe (kb. 1,5 m.:)), ahol vidáman dobálják magukat, merülnek le a víz alá, így nem egyszerű a hátukon maradni. Leesünk, visszamászunk, leesünk, visszamászunk, nagyon élvezzük mi is, az elefántok is. Amikor három, négy elefánt van egymás mellett és valaki becsúszik közéjük, akkor sincs gond, ezek a vastagbőrűek nagyon érzik, hogy van ott valaki aki sokkal kisebb, és vigyáznak. Hol egyedül, hol ketten – hárman ülünk egy háton, aki lecsúszik, annak segítenek a többiek, kiabálás, nevetés mindenfelől. Miután kilubickoltuk magunkat, vakargatjuk az elefántokat a fülük alatt, akik gondozójuk utasítására cuppanós puszit nyomnak ormányukkal a hátunkra, nyakunkra. A végén gyors zuhany, majd rövid csorgás a folyón kis bambusztutajokon.
Következik a II. Világháború idején a japánok által épített burma – szingapúr vasútvonal „halálvasútnak” nevezett szakasza. Itt, a meredek sziklafalban, magasan a part felett alakították ki a vasútvonalat, közel 16 000 szövetséges hadifogoly, és számtalan thai, kínai és más nemzetiségű fogoly élete árán.
Következő nap reggel irány Bangkok, ahonnan elrepülünk a Maláj félszigetre Krabi városába, ahonnan rövid buszozás után máris egy csodálatos, fehér homokos, zöldellő sziklákkal övezett tengerparton pihenhetjük ki a hosszú utazást. Ao Nang az Andamán tenger partján igazi turistaparadicsom, a tengerparti sétányon egymást érik a szuvenír és ruha boltok, bárok, éttermek, tetoválószalonok, hemzsegnek a turisták.
Reggel indulás egy kis evezésre a mangrove mocsárba. Mega tuk-tukkal (pick up ülőhelyekkel, tetővel:)) megyünk ki a tengerpartra, ahol megkapjuk mentőmellényeinket, evezőinket, és természetesen nagy műanyag, nagyon stabil kajakjainkat. Először a nyílt tengeren evezünk, próbálgatjuk az evezőket, kajakokat, majd lassan belapátolunk a hatalmas, a buja trópusi vegetációval borított sziklák közé. Itt nyugi van, áll a víz, szélcsend, csodálatos. Lassan haladunk, odafigyelve az itt is potyát leső majmokra. Ezek a rákász makákók ügyesen úsznak, persze másznak is fákon, sziklákon, és lecsapnak a kajakban heverő zacskókra. Kérdem a helyieket, mi van ha leverem pl. ugrás közben az egyik majmot az evezővel? Nem jó ötlet, mert a többiek egy emberként megvédik az áldozatot, és lenyomják a bántalmazót. Ebben maradunk, nem hadonászok az evezővel. Lassan beérünk a mangrovefák közé, pontosabban a sziklafa és fák közé, mivel maguk a fák között lehetetlen volna kajakkal haladni, de bármi mással is, olyan sűrűn állnak szétágazó gyökereikkel, a sekély vízzel borított iszapos talajon. Keskeny, kanyargós csatornán haladunk, csönd van, csak távoli madár rikácsolás hallatszik, no meg beszélgetések, most jobbra, fékezz, előre. Helyenként nem egyszerű a mangrove fák szerteszét ágazó gyökerei, belógó ágai között haladni, de nem sietünk, élvezzük a látványt. Belapátolunk egy függőleges sziklafalakkal határolt lagúnába, a falakat növények borítják, liánok, indák lógnak a víz felé. Ha nem a dagály csúcspontján jutunk ide, van pár szakasz ahol nincs víz, és kiszállva a kajakból át kell vonszolni a saras talajon. Lassan megint kijutunk a nyílt vízre, versenyt evezünk a kikötőig, majd ebéd, és vissza a szállásra.
Ma északnak indulunk Phang Nga városába, amely lélegzetelállító mészkősziklák gyűrűjében fekszik. Itt nem tülekednek a turisták, nincs nyüzsgő éjszakai élet, igazi egyszerű thaiföldi kisváros, amelyet testközelből megtapasztalhatunk. Ahogy déli irányba haladunk a Maláj félszigeten, a lakosság körében növekszik a muszlimok aránya, csökken a watok száma, növekszik a mecseteké. Phuket szigetén pl. ugyanannyi a mecset, mint a wat. Természetesen itt is vannak étkezdék, boltok, de a bárokat, vagy szuvenírárosokat, hajnalig nyitva tartó éttermeket elfelejthetjük. Minden korán bezár, nincs éjszakába nyúló mulatozás, mint Bangkokban, de innen a legjobb felfedezni a város melletti számtalan mészkősziklával tarkított tengeröblöt.
A város közelében fekvő kikötőből indulunk a Phang Nga-öböl felfedezésére. Először a part melletti mangrovemocsarat járjuk be. Itt széles csatornák vezetnek keresztül kasul a sziklák és a part között elterülő mocsaras területet borító fák között. Hajósunk ügyesen navigál, bevezet minket keskeny lagúnákba, sziklák alatti alagutakon halad át, nem lehet okunk panaszra. Kiérünk a fák közül a nyílt tengerre, de itt sem unatkozunk, mivel az Andamán-tenger türkizkék öblében mészkősziklák és szigetek százait találhatjuk ameddig a szem ellát. A szigetek is hatalmas sziklák, helyenként keskeny homokos parttal körbevéve. Fantasztikus formákat, alakzatokat, alagutakat, üregeket, barlangokat látunk utunk során. Egy sziget keskeny homokos partján kötünk ki ebédelni. Rövid fürdőzés következik evés után, majd irány a környék leghíresebb szigete, amely James Bond sziget néven vált ismertté, mivel itt forgatták „Az aranypisztolyos férfi” című filmet. Az apró, eredeti nevén Ko Tapu sziget egyik öblében elképesztő formájú, kissé kucsmagomba (vagy inkább szög) szerű szikla emelkedik kb. 20 m. magasra, nem messze a parttól, így könnyedén körbe lehet úszni. Itt rengeteg a turista, ez a sziget a Phang Nga öböl legismertebb látványossága, ahova a nem messze található Phuket szigetről is futószalagon hozzák ide az érdeklődőket, ajándékbolt minden talpalatnyi helyen. Érthető, hiszen ez a sziklaalakzat még ezen a változatos formákban bővelkedő vidéken is különleges. Indulás vissza a kikötőbe, de közben megállunk Ko Panyi cölöpökön álló halászfalvánál. Itt egy szikla tövében cölöpökön álló házakban telepedtek meg valamikor a XVIII. század végén nomád muzulmán maláj halászok. Jelenleg kb. 200 család él itt a vízen, ajándék árusításból, és halászatból élnek. Van itt minden ami egy sima szárazföldi faluban, két iskola, focipálya, két mecset, boltok, igaz, itt csónakkal járnak dolgozni. Iszunk egy üdítőt (iszlám faluról van szó, így alkohol kizárva), megkóstoljuk a furcsa ételeket, majd visszahajózunk a kikötőbe, hogy már jó ismert mega tuk tuk-al visszatérjünk szállásunkra.
Következő nap kiautózunk a város melletti Sa Nang Manora parkba. Miután kiérünk a városból, utunk végig gumifa erdőben vezet a park felé. A bejárat után kezdődik a sűrű őserdő és egy sor mészkőlépcsővel tagolt, hideg, zöld vizű kisebb vízesés, melyek közül néhánynak fürdésre alkalmas medencéje is van! Egy kis patak mellett halad az ösvény, néha kidőlt fákon, kissé rozoga átkelőkön kelünk át a vízen. Rattanpálmák, hatalmas fák, melyek koronája a magasba vész, sűrű aljnövényzet, lelógó liánok (lehet hintázni:)), moha lepte hatalmas gyökerek, és sziklák, kisebb - nagyobb barlangok kísérik utunkat.
Délután kisbusszal visszatérünk a már ismerős Ao Nang öbölbe. Itt felkapjuk csomagunkat, és legyalogolunk a hófehér homokos strandon kikötött long tail boatokhoz. Bepakolunk, és rövidesen egy félszigeten található Railay Beach strandon kötünk ki. Heverészés következik a tengerparton, ahol a friss kaját, és üdítőt akár a parton kikötött csónakokról is megvehetjük. Helyben a csónakon ott a tűzhely, a hűtő, minden friss, meleg, vagy hideg. Itt lehet simán napozni, kajakozni a környékbeli sziklák között, búvárkodni, vagy sziklát mászni (kb. 700 „kijelölt” út van). Megnézzük az egyik sziklatömb belsejében található lagúnát. Ehhez először egy meredek, köves, vörös trópusi földdel borított ösvényen kapaszkodunk fel, ahol kötél segít a kapaszkodásban. A szikla tetején sűrű erdőben pár perc gyaloglás után elérünk egy kilátópontot, ahonnan fantasztikus a kilátás az egész félszigetre, hatalmas sziklákkal, pálmákkal, strandokkal. Most jön az izgalmasabb rész, amikor az erdőbe leereszkedünk a lagúnához. A sziklafalak közötti sűrű erdő olyan, mintha a Jurassic Parkban járnánk, majd függőleges szakaszok következnek, ahol egymást biztatva, segítve, és a lelógatott kötélbe kapaszkodva jutunk le. Így érjük el a kerek tavat, égig érő, függőleges sziklafalakkal övezve, melyeken burjánzik a trópusi növényzet, zöldellnek a bokrok, lógnak a liánok. A vízben fürdeni nem érdemes, mert bár van összeköttetés a tengerrel, a víz zavaros, saras. Fótózkodunk, megnézzük a barlangokat (az egyikben halászfelszerelés, vajon kié), majd elindulunk visszafelé.
Következik egy hajókirándulás sznorkellezéssel – légzőcső, búvárszemüveg. Long tail boattal indulunk, hogy megnézzünk pár szigetet, és zavartalanul merülhessünk a korallok közé. Fehér homokos partoktól pár méterre már ott vannak a korallok, elképesztően változatos formák, színek, és halak tömege. Természetesen sünök, uborkák, kagylók is letelepednek a tengerfenéken, rákok mászkálnak, bohóchalak, papagájhalak, és rengeteg egyéb sokszínű hal úszkál körülöttünk. Ki magányosan, vagy kisebb-nagyobb csapatban, de némi szerencsével akár nagy halrajt is láthatunk. Közéjük úszva körbe vesznek, nem menekülnek, csak ha meg akarjuk érinteni, akkor tartják a távolságot. Egyszer tengeri kígyót is láttam, de szerencsére nagyon félénk, és elmenekült. A víz alatt sokféle élőlény tanyázik, előfordulnak veszélyesek is, így alapszabály, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek. A Csirke szigetnél, amelyen tényleg egy csirkefej formájú sziklaalakzat emelkedik, hajóról merülünk, beúszunk sziklafalak víz alatti üregeibe, élvezzük a látványt. Ebéd egy elhagyatott sziget strandján, majd folytatjuk a nézelődést a víz alatt, késő délutánig, amikor visszatérünk szállásunkra.
Reggel indulás Phi Phi szigetére. Pontosabban Phi Phi Don szigetre ahol két hegyekkel, meredek sziklákkal borított szigetet egy keskeny, faluval beépített homokos földnyelv köt össze, így kialakítva a sziget súlyzó szerű formáját. A másik, kisebbik Phi Phi Leh szigetén tilos építkezni, csak látogatni szabad. Indulásnál valahogy el kell jutnunk a kompra, de nincs móló ahova kiköthetne. Nem baj, megoldják. Megjön a hajó, megáll kint az öbölben, ahol még nem feneklik meg. Ránézésre kb. 100 turista bepakol a homokban parkoló long tail boatokba, és nyomás ki a hajóhoz. A vízen szépen beállunk a sorba, amíg a csónakok egyenként odaállnak a komphoz, átpakolják a csomagokat és az utasokat, majd jöhet a következő. Phi Phi szigetén már „normál” kikötő van mólóval, kerítéssel, amely rögtön következik a falu. Zegzugos utcák, sikátorok, piac, árusok, éttermek, bárok, boltok, búvárközpontok, szállások, emberek. Nem árt odafigyelni ha nem akarunk eltévedni, de nem egy nagy helyiség, gond nem lehet.
Este kimegyünk a partra, ahol minden nap beindul az éjszakáig tartó buli. Útközben veszünk egy vödrös koktélt „családi” méretben (akkora mint egy felmosóvödör), megnézzük ahogy egy tetoválószalonban valakit bambusztűvel, tradicionális módon szurkálnak, majd ki a homokba. Pár méterre a víztől sorban állnak az éttermek és bárok, ahol először helyiek tüzelik a közönséget két végükön lángoló pálcákkal, láncon égő golyóbisokkal zsonglőrködve. Pár éve a nézőket is bevonták a buliba, lehetett egyre alacsonyabbra helyezett égő bot alatt limbózni, lángoló kötél felett ugrókötelezni, de ez már nincs. Az biztos, hogy nem veszélytelen egy rakás részeg turistát lángoló tárgyak közelébe engedni. Miután befejeződik a zsonglőrködés, indulhat a zene és a tánc hajnalig. A vödrös koktélok, sörök készlete kifogyhatatlan, dübörög a zene, izzadt emberek tömege táncol a homokban, villognak a fények, finoman hullámzik a strandon a víz, amely fölött ragyognak a csillagok, és a hold kirajzolja a sziklák sziluettjét. Furcsa kombináció:)
Ismét hajókirándulás következik, amely során körbehajózzuk a két Phi Phi szigetet, természetesen több megállóval, hogy fürödjünk és sznorkelezzünk. Szűk kis öblök, amelyekben még part sincs, így hajóról merülünk, majd jön a Majom öböl, ahol nem árt vigyázni a pofátlanul lopkodó majmokkal. Ki is van írva, hogy veszélyes etetni a majmokat, de sok turistát ez nem izgat, majd csodálkozik, amikor kitépik kezéből a táskáját, és a tartalmát szétszórják a parton és a fák között. És ha finom bőrtáska, még meg is rágják. Ha kell, ügyesen kirágják a pet palackot, és szerintem már nem is gyűjtögetnek, vadásznak csak várják a turistákat. Általában a kismajmok, vagy a nőstények indulnak portyázni, míg a családfő (nagydarab hím),és még páran a családból egy fáról figyelik az eseményeket. Ha valamelyik majmot valaki inzultálja, rögtön ott terem az egész család, élen a hímmel, hogy megvédjék az áldozatot, így simán össze lehet szedni egy harapást.
A Bambusz szigeten kókuszpálmák alatt ebédelünk, majd sznorkellezünk a Shark pointnál. Mint a neve is mutatja, némi „szerencsével” láthatunk cápákat is, ha megtaláljuk a part melletti keskeny hideg áramlatot, ahol szívesen úszkálnak leginkább a kora reggeli órákban. Kis macskacápákról (1-2 méteresek) van szó, emberre nem pályáznak, biztos ami biztos, jobb csak biztos távolságból figyelni őket. Innen irány Phi Phi Leh szigete, amely szinte csak egy szikla néhány barlanggal és egy tengeri tóval, amely két szikla között egy hasadékon át, egy tál alakú völgybe befolyó víz alakított ki. Itt megnézzük a Maya-öblöt, ahol a Beach című filmet forgatták. Sok kirándulóhajó áll meg itt, és nem véletlenül. A majdnem félkör alakú öböl vize kristálytiszta, világoskék, a strandja csillogó, fehér homokos, és hatalmas sziklafalak veszik körbe. Tényleg olyan mint a paradicsom. Vagy egy bounty reklám:). Innen elhajózunk a Viking-barlanghoz, ahol történelem előtti stilizált ember- és állatalakok rajzai láthatók, mellettük 100 évnél nem régebbi hajófestményekkel. A barlang ezen kívül a kis kazuári fecske fészkének a gyűjtőhelye. Vannak akik a fészkek gyűjtéséből élnek. Körben a szigeten több helyen is látni bambusz állványokat, létrákat elképesztő helyeken, magasságokban, és a barlang is tele van velük, amelyeken a fecskefészek gyűjtők mászkálnak, majd az összeszedett fészkeket eladják, hogy azok végül kínai éttermek konyhájában kössenek ki.
Továbbhajózunk egy csöndes lagúnába, majd a nyílt tengeren élvezzük a naplementét, majd visszaindulunk, hogy az utolsó esténken kiélvezzük a helyi atmoszférát.
Másnap komppal vissza Phuketre, ahonnan repülővel visszatérünk Bangkokba. Véget ért ez az álomszerű nyaralás a télben, jön még a hosszú repülés vissza, de még sokáig fog tartani az akklimatizálódás a téli hétköznapokba.

képek:

https://picasaweb.google.com/palbodon/Thaifold#

Eljuthatsz ide az Eupolisszal:

http://www.eupolisz.hu/thaifold
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina