Albánia, 2007. július

Albánia

Ott-tartózkodás ideje: 2007. júl. 18.  - 2007. júl. 24. (6 nap)

3 hozzászólás I 3 607 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. márc. 25. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar fuzesi Beszámolója

Cimkék: albánia  apollonia  butrint  dhermi  durres  gjirokaster  himara  ksamil  shkodra  tirana 

2 autóval (Opel Astra, Skoda Felicia) vágtunk neki 8-an (3 lány és 5 fiú) a Balkáni túránknak 2007. július 16-án. Első nap a montenegrói Zabljakban aludtunk a hegyekben, második nap szintén Montenegróban a tengerparton, Sutomoréban.

18-án pedig indultunk Albániába. Muriqannál keltünl át a határon, ahol a kb. 50 fokos hőmérsékletet csak az tette kellemesebbé, hogy 1-2 órát kellett várakoznunk, mivel vagy 10 autó volt előttünk. Szóval gyorsan ment a dolog. Még mázli, hogy a Skodában, amit én vezettem, nem volt légkondi. Ilyet senki ne csináljon, aki nyáron arrafele indul.

A határon átérve rögtön elfeledtem izzadt gondjaimat, hiszen nagy örömet okozott a tudat, hogy Albániába értem. Az út, amin eljutottunk Shkodërba, egészen kíváló volt, és semmi nem mutatott arra, hogy ez egy elmaradott ország volna. Egy darabig.

Shkodërban aztán megtapasztalhattuk az albán valóságot, egészen megdöbbentő élmény volt. Közlekedési kultúra nincs, azon kívül, hogy a jobb oldalon mennek az autók, nem sok jelét láttam annak, hogy esetleg vannak szabályok. Kicsit féltettem a kocsit, mivel olyan utak is voltak, ahol több kátyú volt, mint út. Szerencsésen bejutottunk egy egyirányú utcába - rossz irányban. De az ott álldogáló rendőröket nem nagyon izgatta a dolog. Csak néhány autós mutatta, hogy nem igazán nyerő, amit csinálunk. Egy körforgalom-szerűség szélén leparkoltunk, és megtekintettük a Raiffeisen bankot, ahol leket váltottunk és hűsöltünk, illetve egy mecsetet (dzsámit?) kívülről, vettünk lopott cigit gyerekárusoktól, majd továbbálltunk.

Ha jól emlékszem, Lezhëben megálltunk egy rövid időre, vizet venni és sétálni egy kicsit. Volt valami rom is, de valószínűleg az időjárás miatt nem sokan voltunk vevők rá.

Délutánra Durrësba értünk (autópályán!), ahol kb. 2 órát szenvedtünk szálláskereséssel, mígnem meguntuk és lementünk a tengerpartra fürödni, enni, inni. És láss csodát, a parton találtunk egy hotelt, ahol ha jól emlékszem 10 euró/éj/fő áron vettünk ki szobát 2 éjszakára. Igaz, légkondi nélküli szobák voltak, de így is elviselhető volt. A tengerparton főleg helyiek, bár egészen sok hotel épült már ott is a turistáknak.

Másnap elhatároztuk, hogy megnézzük Tiranát, de csak este, mivel elviselhetetlen lett volna napközben. Így estefele értünk a fővárosba, ahol találkoztunk 2 lánnyal, akik közül az egyik Magyarországon tanult. Egy rövid városnézés után vacsoráztunk egy "étteremben". Elvileg helyi specialitásokat kóstolhattunk meg, de nem voltam elragadtatva. Késő este értünk vissza Durrësba. Az esti programok nem publikusak.

20-án otthagytuk Durrëst, és délnek tartva átszeltük a fél országot. A biztonsági öv nyoma sehogyse akart eltűnni a pólómról. Rrogozhinëtól Lushnjëig autópályán tudtunk jönni, most épül a folytatása Fier felé, ami kell is, mert szörnyű állapotú a régi út. Itt jut eszembe, hogy ha valaki fejleszteni akarja autóvezetői képességeit, akkor ajánlom a Balkánt, mert a szerpentinek és a hihetetlen szűk utak után Pesten már nem tűnik olyan vészesnek a Nagykörút pl.

Fiernél letértünk az útról, és ellátogattunk Apollóniába, ahol 500 lekért (1000 Ft.) lehet megnézni a kissé unalmas római romokat. Bár örülök, hogy bementem, mert egy dombtetőn egy igen hangulatos kiülős helyen iszogathattam az ice tea-met. Akik se ide nem jöttek be, se a 200 lekbe kerülő bizánci stílusú 14. századi Szűz Mária-kolostort nem nézték meg, azok biztosan jól érezték magukat a 60 fokban.

Fier után egy igen szörnyű minőségű úton kellett haladnunk, bár mellette épül már az autópálya. Vlorët elhagyva egy igen hosszú és gyönyörű szerpentin után (aminek köszönhetően a fékem is túlmelegedett és nem fogott egy ideig) megérkeztünk Dhërmibe, amely az egyik kedvenc helyemmé vált. A fárasztó út után olyan érzés volt megérkezni erre a csodálatos helyre, mintha a mennybe jutottunk volna. Ültem a tengerbe belógó bárban, néztem a végtelen tengert, és nem hittem el, hogy ilyen van. A parton aludtunk, bunkerek mellett.

Másnap egy régi városba értünk, melynek neve Himarë. Később megtudtuk, hogy van egy új Himarë, lent a tengerparton. A régi városban sajnos-szerencsére felmentünk a várromba. Aranyos kis falu volt, de 60 fokban nem biztos, hogy meghat ez a dolog. Ezekután leértünk az új városba, ahol hamburgert ettem, és megnéztem a netkávézóban az emailjeimet (ingyen), meg a híreket is szerettem volna, de 5 perc várakozás után feladtam.

Itt egy hotelben szálltunk meg, 15 euróért. A tenger csodás volt. Mellettünk sziklaugrottak a helyi fiúk-lányok, így mi is kipróbáltuk. Illetve én csak egyszer, a többiek többször. Csodás képeket készítettem, amelyek sorsáról később.

22-én továbbindultunk dél felé. Megálltunk Porto Palermonál, ami egy erőd. Szép. Nemsokára Sarandëba érkeztünk, ami egy nagyobb város, sok ember a tengerparton, sok hotel, mintha nem is Albániában lennénk. Érdeklődtünk komp után, amivel átmehetnénk Korfura, de sikertelen kísérlet volt. Nem is tetszett igazán a hely, így továbbutaztunk délre, egészen Butrintig, amely egy romváros. Szép környék, de nem néztük meg, elindultunk visszafele, és Ksamil városánál (ami a másik kedvencem Dhërmi mellett) megálltunk fürdőzni.

Annyira megtetszett a hely, hogy ott is maradtunk. Korfu kb. közelebb van onnan, mint a Balaton két partja egymástól. Csomó kis sziget található a part mentén. Egy olyan helyen telepedtünk le, amit egy öreg házaspár (gondolom) vezetett. Ice tea-t és Tirana sört iszogattunk. Az öregek a bár (?) mellett laktak egy sátorban. Ja és persze a tengerparton volt mindez. Vacsorázni elmentünk egy vendéglő-félébe, amit egy albán asszony vezetett. Hihetetlen finomakat ettünk, hihetetlen olcsón. És kaptunk ingyen dinnyetálat. Kettőt is. Este nem tudtuk, hol aludjunk, úgyhogy a polifoamjainkkal, hálózsákjainkkal és a halál idegesítő felfújható gumimatracainkkal együtt megpróbáltunk lefeküdni a parton, ami az öregeké volt. Én már elhelyezkedtem, próbáltam elaludni, amikor jött az öreg, hogy mit csinálunk itt. Jeleztük, hogy hát aludni szeretnénk, és hogy ha baj, elmegyünk, csak nincs sehol helyünk. És akkor azt mondta, hogy "no problem". Hát igen, más mentalitás. Szóval ott aludtunk.

Másnap reggel páran elmentek Butrintba megnézni a romot, mi meg maradtunk ice tea-zni, fürödni. Mikor visszaértek, elmentünk ugyanabba az étterembe ebédelni. Közben elhagytam az 1 gigás memóriakártyámat, rajta az addig készült 600 képpel. Ezt csak itthon fedeztem fel, hát senkinek nem kívánom azt az érzést. Persze az én hibám volt, nem raktam el a helyére...

Ksamilból elindultunk vissza észak felé, majd Sarandëtól Gjirokastër felé vettük az irányt. Útközben megálltunk a Kék Szem Forrásnál, ami csodás. Innentől vannak képeim. A forrásnál az egyik tó 10 fokos, útitársam fogadásból megmártózott benne (8 sör volt a tét). A forrás után égő hegyek között folytattuk utunkat, mint később kiderült, semmi különös nincs abban, hogy lángolt az egész hegyoldal.

Már sötétedett, mire Gjirokastërba értünk. Én már eléggé fáradt voltam, és nem tudtuk, mit csináljunk. Sétáltunk a városban, és véletlenül összefutottunk egy helybelivel, Kotonival, akinek véletlenül volt egy kis hotelje, és véletlenül megengedte, hogy a bárban aludjunk ingyen. Söröztünk egyet vele ennek örömére, majd elfoglaltuk szállásunkat. A hely nem volt túl tágas, víz nem mindig volt, fürdeni nem tudtunk, de persze nem panaszkodni szeretnék, hihetetlen volt, hogy így sikerült szállást találni. Másnap felmentünk a várba, volt aki megnézte, volt, aki nem. Utána páran szuvenírt vásároltunk, nem mondom mennyi pénzt hagytam ott. Egyébként nagyon tetszett a város. Hoxha szülőházát nem láttuk, majd jövőre.

Gjirokastërból a határ felé vettük az irányt, mivel át szándékoztunk menni Korfura. A határ után 5 perccel leállítottak görög katonák (rendőrök?) ellenőrizni minket. Számomra vicces volt, hogy végigjöttünk Szerbián, Montenegrón, Albánián, és senki nem állított meg, itt meg rögtön. Persze jó, hogy vigyáznak. Korfu szép, bár nem tudom, szeretnék-e még odamenni.

26-án jöttünk vissza este a komppal, majd bolyongtunk a sötétben, hátha találunk valami helyet, ahol aludni tudunk. Találtunk is a tengerparton, nem messze az albán határtól. A parton aludtunk, majd másnap indultunk hazafele. Este az albán-macedón határon fekvő Ohridi-tó partján aludtunk, majd másnap éjfél körülre értünk haza, többek között annak köszönhetően, hogy a szerb-magyar határon a magyar határőrök miatt kb. 2 órát időztünk. Akkor döbbentem rá, hogy vége csodálatos utunknak és hazaérkeztünk, amikor az M5-ösön elkezdett szakadni az eső.

Folytatás jövőre.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
bodlarka - 2008.09.02. 14:50

Nekem is tetszik a beszámolód, hasonló élmenyekkel gyarapodtam én is.Nekem is Dhermi a kedvenc helyem, csak addig elég nehéz eljutni:(

fuzesi - 2008.03.26. 09:42

Hát igen, még mindig nem sikerült feldolgozni :) Amúgy a megmaradt képekből pár itt van: http://foto.fuzesi.hu/balkan07/ Talán ide is felrakom őket majd. Májusban tervezek megint menni, remélem akkor nem ismétlődik meg a hibám.

daci - 2008.03.25. 21:46

Tetszik a beszámoló,viszont kár a képekért, szívesen megnéztem volna...bár téged gondolom jobban zavar a hiányuk:)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina