Svájci vasutak és városok (bõvítve)

Svájc

Ott-tartózkodás ideje: 2007. ápr. 28.  - 2007. máj. 05. (7 nap)

8 hozzászólás I 39 502 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. aug. 03. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar dome Beszámolója

Cimkék: Bern  Broc  Bürgenstock  Davos  Gornergrat  Gruyeres  Interlaken  Locarno  Lugano  Luzern  Matterhorn  Solothurn  StMoritz  Svájc  Thun  Vonat  Zermatt  Zürich 

10 éve rendszeresen járok Svájcba, korábban elsősorban üzleti utakon, az elmúlt pár évben egyre inkább turistaként is. Svájc nem az egyetlen ország, ahol jártam, de ez az egyetlen, amit fenntartások nélkül ajánlani tudok. Beszámolóm a szokásos terjedelemnél hosszabb lesz, de elég sok helyszínt érint.

Bevezető
_______

Svájccal az a legnagyobb "baj" hogy létezik, így évszázadok óta irigylésre méltó módon működik, ezért nem állíthatja egyetlen európai politikus sem, hogy mindaz, ami ma Svájc, az akár egy gondolatkísérlet erejéig is létezhetne.

Svájc nem tagja az EU-nak, nem kaphatók olcsó kínai, lengyel, magyar stb termékek, nincs szabadpiac, nincs szlovák dobozos tej, nincsenek angol/francia/német tulajdonú hipermarketek, nincsenek felhőkarcolók, gyakorlatilag nincs éjjel-nappali bolt, a vasút állami tulajdonú, a parlament kvázi egypártrendszerű (ezt nagyon leegyszerűsítettem, de tényleg ez a helyzet :) ) stb. Az egész leginkább a 80-as évek Magyarországára emlékeztet, vicces hogy a két svájci áruházlánc (Migros és Coop) még nevében is a Centrum/Skála Coop páros ál-versengésére emlékeztet és semmilyen komolyabb versenytárs nem fenyegeti uralmukat. Ennek ellenére az eladók kedvesek, az áruk frissek, ízlésesek, kifogástalanok.

Jöjjenek a jól ismert közhelyek: Svájcban tiszták a városok, pontosak a vonatok, takarosak a szállások, csendes, biztonságos az élet, kissé borsosak az árak.

Amiért (még) érdemes odalátogatni: 3-4ezer méteres hegyek, kék ég, virágos rétek, gyönyörű panoráma, a hegytetőkön az örök hó ragyogó fehérsége, zöldellő hegyoldalak, kolompoló tehenek, kéklő és zöldellő csillogó vízfelületek, muskátlis ablakok. Svájc az a hely, ahol a világ legfejlettebb országának high-end polgársága találkozik a falusi turizmus őszinte idilljével.

Soha egyetlen helybélit sem tudtam rajtakapni, ahogy hamiskásan méregetné bármely turistát. Svájcban tökéletes harmóniában élnek bankárok és parasztok, helybéliek és turisták. A városoknak legtöbbször igazi határa sincs, nem beszélve arról, hogy a városszéli, vagy akár út/vasút menti szemétkupac ismeretlen fogalom. A teheneknek hála még igazán gaz sincs, a tehenek mindenfelé az utak és vasút mellett legelnek, látványnak sem utolsó de egyúttal a fűnyírást is elvégzik. Ahogy kedves helybéli barátaim fogalmaztak: Svájcban vagy esik az eső, vagy trágyaszag van. Vagy a
másik: "more cows than girls" :)

A szállásokról
___________

Mi általában 7-8e ft körül választottunk szállást, ezért már a felkapottabb városokban is panorámás (hegyre néző), erkélyes, 2-3 személyes, legalább WC+kézmosóval felszerelt (esetleg zuhanyzós) szoba kapható. Szinte minden szállás díja magában foglalja az ingyenes tömegközlekedést (!) Interlakenben ehhez még ingyenes uszoda- és wellness bérlet is járt a páratlan panorámájú "spa"-ba, ahol a medencék mellett sókamra, szauna, jacuzzi és max 5-6 lézengő vendég található. Még a Casinoba is kaptunk belépőt :)

Ennél olcsóbb a fenti extrák nélkül 3-4e-től, egyszerűbb szállodai fürdőkádas "puhaágyas" 10-12e ft-tól (mindig /fő értendő!). Érdemes a szálláshelyeket direkt megkeresni e-mailben, általában 12-24 órán belül számíthatunk válaszra. A webes helyfoglaló oldalakat kerüljétek, mind ugyanazt a pár hotelt árulja, magas jutalék és nem túl megbízható adatbázis mellett. Nekem mindenhol elég volt e-mail vagy fax, a hitelkártyához senki nem ragaszkodott, még a zsúfolt Locarno-i szálláson sem.

Az árakról
________

Konkrétan úgy érdemes számolni, hogy a hazai árak kétszereséből egészen úri módon lehet élni, természetesen ki-ki aszerint értse a kétszeres árat, ahogy itthon élne. Aki pl. pizzán és hamburgeren is elvan, az napi 1-2 ezer forintból is eléldegél, aki viszont olasz étteremben házilag készített ételekkel csillapítaná éhségét, annak hamar leapad a bukszája.

A svájci vasút
___________

Megpróbálom kedvcsináló gyanánt pár sorban összefoglalni a tudnivalókat. Ha valaki az olvasók közül piszok gazdag és Svájcban jár, az - Széchenyi nyomdokain - hozza magával Magyarországra azt a közlekedés-kultúrát amit az ottani állami vasúttársaság meghonosított, ráférne viharvert, kivéreztetett MÁV-unkra. (Lásd még 5. napi beszámolót is!)

Budapestről Zürichbe közvetlen vonattal eljuthatunk, állítólag csak ez év végéig (2007). Este 17:50 Keleti, reggel 6:20 Zürich, mindez 10e ft-ból. A 12-13 órás éjszakai utazás leírva talán nem tűnik soknak, az EuroNight Wiener Walzer fantázianevű vonat egyébként kulturált, de az út a valóságban borzasztó hosszúnak tűnik, aludni gyakorlatilag lehetetlen, talán a hálófülkében, ami viszont plusz pénz, nem tudom pontosan mennyi, többen a vonaton váltottak helyjegyet.

Kirándulások
____________

Svájcban kirándulásra legalább négyféle módszer ajánlható
1. gyalogtúra - gyakorlatilag összefüggő turistautak futnak keresztül-kasul az országon, legtöbbje bitumenes vagy legalább köves.
2. kerékpár - általában a vasútállomásokon is bérelhető, a szálláshelyek többsége is ad, nem mindig olcsó, de mindig jó minőségűek (napi 10CHF-ért biztos találunk). Kerékpárutakban Svájc verhetetlen, a városokban az utak szélén vagy közepén (!) van kijelölt helye, de városon kívül időnként a főúton kell menni.
3. vonat - a menetrendre nem kell különösebben figyelni, 20-30-60 percenként számíthatunk egy újabb vonatra, így bármikor leszállhatunk, ha valami érdekeset látunk. A legtöbb hegyre külön vonat, felvonó megy fel (némi többletköltségért).
4. postabusz - sárga, mint a Volánbusz, nem tudom, tényleg ellátnak-e postai feladatokat is, mindenesetre korrekt közlekedési eszköz, több hegyvidéki útvonalra csak ezzel jutunk el.

(az autó részemről kizárva, őrültség egy szűk fémdobozban jönni-menni ebben az országban, ráadásul így a sofőr - aki én lennék - nem sokat lát az országból)

1. nap szombat 04.28 Zürich - Chur - Davos
_________________

Zürich szombat hajnalban felejthető, két éve megpróbáltunk sétálni egyet, de térdig gázoltunk a szemétben (!). Az a helyzet, hogy a svájci fiatalok pont olyan kretének, mint a világ bármely más országában, csak ők hajnalig duhajkodnak, szemetelnek, aztán 6-8 óra között jön a takarítóbrigád és mire a polgárok ébrednek, kinyitják a zsalugátert az ablakon, újra minden tökéletes tisztaságban fürdik.

Zürich amúgy magyar (budapesti) szemmel mégis zavarbaejtően gyönyörű, ugyanakkor svájci viszonylatban nem ér egy garast sem. Ha valaki fokozatosan akar akklimatizálódni, érezni akarja, hogy hová is került, az mégis eltölthet pár órát Zürichben, sétálhat a tóparton, megnézheti a híres toronyórá(ka)t, a tisztességgel karbantartott, de nem hivalkodó házakat.

Ha már a toronyórát említettem: Svájcban minden egyes óra működik. Templomban, állomáson, kirakatban, házfalon, boltban, étteremben. Emellett pontosak is, talán kalodába zárják a felelőst, ha valahol egy óra késik vagy siet egy percet, nem tudom.

Svájcban gyorsan megtanulhatjuk a harangozás rendjét is, amit idehaza talán hozzám hasonlóan évtizedekig nem sikerült. Akkurátusan ütik el a negyedet, felet, háromnegyedet és egészet, mindig szól a harang, nem is értem minek az a sok karóra.

Kulturális különbségként feltűnik, hogy a pályaudvar a város központjában található, az utasokat azonban nem támadja le a taxismaffia, az állomás már-már futurisztikusan korszerű és tiszta. (Ha esetleg repülővel megyünk, ugyanez a helyzet). Szemet szúr még kelet-európai szemünkben az állomás mellett sorakozó millió bicikli, melyek jórészt ingyen (!) használhatók megfelelő feltételek mellett.

Zürichben a pályaudvaron lehet kiváltani a Swiss Pass kedvezményes vasúti jegyet, amit svájci vasutazáshoz nem érdemes kihagyni. Mi 8 napost választottunk, ha 3 főre vesszük, akkor fejenként 313CHF (kb 50e ft), amiért 8 napon át minden svájci vonat, busz, hajó ingyenes (beleértve a troli, villamos stb helyi közlekedéseket is), emellett múzeumokat látogathatunk, fogaskerekű és egyéb magánvasutakon 20-50% kedvezményt kapunk. Enélkül a svájci vasút elég drága.

Zürichet déli irányban, Luzern felé hagytuk el, bár az utikönyvek szerint gyönyörű tájak várják a látogatókat északi irányban is. Talán majd jövőre megnézzük.

Első szálláshelyünk Davosban volt (Youth Hostel, ez egész évben nyitva, eléggé kiesik a központtól, de telefonon odaszólva akár az állomásra is kijönnek értünk, illetve ki is visznek check-out után, nagyon korrekt hely).

Davos valójában egy eldugott kis porfészek, ám neve alapján rangos európai üdülőhelynek számít. Davos egy átverés, egy nagy nudli. A téli hónapokat leszámítva kihalt, minden zárva és nem is feltűnően szép fekvésű. Abszolút kihagyható lenne, ha az odavezető útvonal nem tenné mégis érdekessé. Nem véletlen, hogy a svájci vasút legismertebb járata, a Glacier Express (Gleccser Expressz) időszakos végállomása is ide esik (a másik, állandó végállomás St. Moritz)

Zürichből mégis már-már rémálom Davosba jutni, ha nem lenne a svájci pontosság és az ütemes menetrend, nem is ajánlanám. Ráadásul mi a hosszabb ám szebb útvonalat választottuk, íme az átszállások sorrendje: Zürich-Göschenen-Andermatt-Disentis-Chur-Davos. Útközben Churban tettünk egy rövid városnézést, szép hely és a "vidéki" Svájcból szippanthatunk egy jó levegőt. Talán itt érkezik meg az utazó igazán a svájci Svájcba.

2. nap vasárnap 04.29 Davos - St. Moritz - Scuol
__________________

Davosra nem pazarolnék több szót, ellenben a közeli - ám mégis nehezen megközelíthető - St. Moritz viszont méltó a hírnevére, gyönyörű, gyönyörű és megint csak gyönyörű. Természetesen itt is igaz, hogy a centrumban tesz le a vonat, az állomást a tó felé elhagyva azonnal a legmenőbb sztárok világába csöppenünk, a tó partján elméletileg összefuthatunk bármely világhírű színésszel, énekessel, politikussal.

Két újabb megjegyzés: 1. gyakorlatilag minden megállóhelyen találhatók 4-8 CHF-ért működő 24 órás csomagmegőrző automata trezorok, melyek kivétel nélkül tiszták és kifogástalanul működnek. Így nyugodtan cipelhetjük csomagjainkat, a vasút peronja sem magas és a városnézést sem zavarja, bár némi többletköltséggel jár.
2. a svájci vasút minden irányban villamosított, a szerelvények szinte minden útvonalon más-más típusú vonatokból állnak, régi és új egyaránt lehet. Két egymást követő vonat is teljesen eltérhet, a hiperszuper berlini expressz éppúgy megállhat mint a panorámaablakos nosztalgiavonat. Ez is szép az ütemes menetrendben, hogy mindenki részt vesz benne.

St Moritzot (nehéz szívvel) elhagyva egy helybéli tanácsára Scuolba mentünk, ami a legeldugottabb svájci falvak egyike, ennek megfelelően az egyik leggyönyörűbb. Az olasz határhoz közel, mindentől távol. Itt ugyan nem a falu közepén tesz le a vonat, hanem a szélén, azonban onnan 20 percenként buszjárat megy körbe a falun. Szó szerint körbe megy, így félúton leszállva átsétálhatunk a látványos fapadlós viadukton, ha van időnk, lemehetünk a patakpartra is. Egy következő busszal visszatérve az állomásra, Klosters felé mentünk tovább, ahol sok látnivaló nem volt, szép, rendes svájci üdülő. Viszont találtunk végre egy nyitvatartó éttermet (Davosban gyakorlatilag EGY SEM VOLT).

3. nap hétfő 04.30 Davos-Locarno (Lugano)
_______________

Davost elhagyva utunk a Glacier Express útvonalán haladt. 10CHF-ért lehetett volna helyjegyet váltani a különvonatra, de talán nem is baj, ha az ember nem kap rá jegyet, mert bár panorámaablakos a szerelvény, ellenben a hagyományos vonaton le lehet húzni az ablakot és szippanthatunk az alpesi levegőből + remek (tükröződésmentes) fotókat készíthetünk útközben. Persze rossz időben jobb a panorámakocsi, de mi mindig napfényben mentünk arra.

A K-Ny-i (Glacier) vonal és az É-D-i (Cisalpino) vonalak között nem lehet közvetlenül átszállni, egy párszáz méteres szakaszon kis fogaskerekű-féle vonat hidalja át a szintkülönbséget (Göschenen-Andermatt).

A Cisalpino vonal az egyik legmókásabb egész Svájcban, ez ugyanis észak felől felmegy az Alpokba, tipikus német alpesi környezetben caplat, majd délen jön le hamisítatlan mediterrán olasz világba érkezve (Bellinzona az első nagyobb állomás, átutazva rajta felejthető élmény). Első ottjártamkor a következők történtek: Luzern környékén esett az eső, Andermattnál esett a hó, Bellinzonában hétágra sütött a nap és kb 20 fok volt. Mindezt egy vonatablakból kb 2 óra alatt láthattuk. Az alpoktól délre a légáramlatok miatt gyakorlatilag mediterrán az időjárás, tőle pár kilométerre viszont zord alpesi hófúvások vár(hat)nak ránk.

A vonat egy szakaszon annyira tekervényes pályán halad, hogy ugyanazt a kis várost a maga templomtornyával könnyen több közeli városnak hiheti a laikus átutazó. Én magam is hosszan bámultam kifelé az ablakon, mire egy angol turista megemlítette, hogy negyedszer látjuk ugyanazt a templomot, mindig másik oldalról :)

Bellinzonától kétfelé mennek a vonatok, egy részük Lugano felé, a többi Locarnoba. Lugano gazdag, csillogó bankár- és üdülőváros (2005-ös fotót mellékeltem), Locarno mindenképpen nyüzsgőbb olasz "pizzaváros". Mindkettőt érdemes meglátogatni, de ha nincs sok időnk, inkább Locarnot válasszuk.

A svájci városok elég sablonosak (de jó a sablon): tó vagy folyó, virágok, szép házak, macskaköves bevásárlóutcák, tiszta és csendes mellékutcák, a közelben hegyek, ahová különvonat visz fel. Locarno is ilyen :)

Kis sikló visz fel a fantasztikus fekvésű Madonna del Sasso épület-tömbhöz, ahol gyönyörű panoráma fogad. Ha a siklót fiatal, mosolygós kopasz fiatal srác felügyeli, akkor ő jó eséllyel az az ember, aki Debrecenbe jár pihenni, mert szereti Mo-t. Pár szót ért magyarul is :)
A siklóról további felvonókra szállhatunk, ezek még magasabbra visznek.

Locarno központja árkádokkal teli óriási bevásárlóparadicsom, ruhák, ékszerek minden felesleges holmi, rengeteg kiülős és beülős étteremmel. Itt muszáj enni egy olasz ételt, esetleg 2-3 utcával beljebb hangulatosabb családi konyhát is találhatunk.

Mi Locarnoban is a Youth Hostelnél szálltunk meg, gyalog 15-20 perc az állomástól, de a centrum szélétől csak párszáz méter és itt sok fiatallal lehet találkozni (egyébként Svájc elég öreg ország, a turisták meg elég ázsiaiak :)

4. nap kedd 05.01 Locarno-Domodossola-Thun-Interlaken
______________

Locarnoban sajnos csak egy estét maradtunk, ha újra kezdhetném, inkább itt lettem volna két napig. Olasz barátaim szerint Asconát nem szabad kihagyni (pár kilométer, egy-két buszmegálló) ha már Locarnoban van az ember. Mi kihagytuk, mert mentünk tovább következő állomásunkra, Interlakenbe. Az útvonaltervezők cserbenhagyják az embert, ha a legjobb utat keresi, mert a svájci vasút Olaszországon átmenő vonalával érdemes menni, Domodossolán át a Simplon alagúton keresztül Brig felé. Egy HÉV szerű szerelvény indul (figyelem, a föld alatt van mindkét végállomása, ne a többi vonat közt keressük!). Na, ahol ez a vonat megy, ott van mit nézni! Érdemes menetirány szerint bal oldalt helyet foglalni, mert ott egy folyamatosan mélyülő szakadék mellett halad a vonat, egyre félelmetesebb magasságból tekintgethetünk alá (jobb oldalt végig sziklafal lesz). Kb olyan mint egy nagyra nőtt úttörővasút valahol egy távoli dzsungelben, nekem a kedvencem volt, a párom viszont nem mert odanézni...

Brignél átszálltunk a Thun felé (tovább Bern stb.) menő vonatra. Ez az út is nagyrészt alagútban halad, cserébe elég gyorsan Thunba ér. Ha valaki direkt Interlakenbe menne, az Spieznél átszállhat, ezzel 15-20 perc nyerhető. De Thunt nem szabad kihagyni! Engem Tapolcára emlékeztet, talán a fekvése miatt is (egy szép nagy tó északnyugati csücskében található). A thuni várat feltétlenül látogassuk meg, itt többek között Liszt Ferenc emléktárgyakra is bukkanhatunk (zongora, CD). A svájci múzeumok elmaradhatatlan kelléke a vasútmodell és a kakukkosóra gyűjtemény, itt is van belőle. A SwissPass itt is bűvös erővel hat, mosolyogva terelnek be a bejáraton, ingyen :)

Thunból Interlakenbe 15-20 perc az út, félóránként indulnak vonatok. Ha jól időzítünk, ezen a vonalon számos gyönyörű vonatot kipróbálhatunk, főleg ha nemzetközi végállomást látunk (pl Berlin), számíthatunk futurisztus járművekre, de a belföldiek közül is a legtöbb szerelvény emeletes kocsikból áll. Interlakenben a West vagy az East megálló is megfelelő, nekünk ráadásul éppen a kettő között félúton volt a szállásunk (Backpacker's Villa).

5. nap szerda 05.02 Broc-Gruyeres
________________

Kirándulás francia Svájcban.

Bern környéke nem túl szép. Talán a fű itt a legzöldebb, tehénből is sok van, de amúgy semmi. Se tó, se hegy, mégis el kell jönni ide.

A "Swiss Chocolate Train" létező fogalom, külön helyjeggyel meglátogatható az egyik híres svájci csokigyár, a broc-i Nestlé / Callier üzem. A csokigyártól 4-5 kilométerre pedig minden svájci utazó egyik célpontja, a Gruyeres-i vár, ami kb olyan, mintha a budai várat kitennénk a Bakonyba.

Mi a "normál" vonatokat válaszotttuk, a sín ugyanaz, a kocsik szépek, tiszták, a látvány is azonos. Akinek gyereke van, az talán megnézheti, mikor megy a Csoki vonat.

A svájci pontosságról és vendégszeretetről
__________________________________

Bern után a vonat megállt és a vezető 3 nyelven elmondta, hogy felújítás miatt várhatóan 10-15 percet késünk. Mivel mi Romontnál átszálltunk és erre 8 percet írt a menetrend, aggódva kérdeztem a kalauztól angolul (aki tehát min. 5 nyelvet beszél, 4 anyanyelv + angol!), most mi lesz velünk? Erre azt válaszolta, ne aggódjunk, a következő állomásnál telefonál és megvár a csatlakozás. Ezután lerajzolta, hogy a romonti állomáson hol találjuk majd a másik vonatot, majd elment. A következő állomás után visszatért és mosolyogva közölte, minden rendben. S valóban, Romontban egy sárga mellényes ember integetett nekünk amint leszálltunk, mutatta a másik vonatot és amint felszálltunk rá, indult. Elmorzsoltam egy könnycseppet hirtelen oly távoli kicsiny hazám éppen elvérző vasúti közlekedésén és kultúráján búslakodva...

Svájci csoki és sajt
_______________

De nem sokáig búsulhattam, mert a csokigyárhoz értünk. Itt turistáknak szabad a bejárás (a recepciós kisasszonyoknak jelezzük, miért jöttünk, mutatják az irányt, amerre mehetünk, nem foglalkoznak túl sokat velünk). Turistáknak kijelölt ösvény vezet végig a gyáron, csillogó-villogó fények és fekete függönyök között, működő és kiállított gépek, képek, mozi, alapanyagok zsákban (megkóstolható), és persze a végén óriási kínálópult a gyár összes táblás és desszert csokijával, degeszre faltuk magunkat. Gombóc Artúr ilyennek álmodhatta a Paradicsomot! :)

Illedelemből vettünk pár tábla csokit is (mert persze bolt is van), de az igazi bevásárlást érdemes a vasútállomással szemközti Nestlé bolban megejteni, olcsóbb és nagyobb a választék, a pénz is ugyanoda jut.

Innen a kisvonattal irány Gruyeres vára. A Panoráma utikönyv szerzője nagyon ajánlotta, meg kellett néznünk. A Várat egy szerelmes nemes építtette, ennek megfelelően látványos és giccses. A kapu melletti óriási domborműveket érdemes közelebbről is megvizsgálni, meglepő fantáziára bukkanhatunk...

A Vár(os) nagyon rendben van, de azért érezni rajta, hogy kizárólag turistalátványosság. Érdemes felfelé a kis buszra felszállni (igen, ez az a többkocsis nevetséges vonatszerű turistagiccs, ami minden üdülőhelyen dudálgat a gyalogosok között haladva. Itt praktikus, mert párszáz métert felfelé kell sétálni, látnivaló odáig semmi, de minket pl elkapott egy eső is).

Gruyeres-ban ettem életem legfinomabb szendvicsét, ami úgy született, hogy a boltban vettünk friss ropogós kenyeret, hozzá helyben készült szalámit és sajtot, meg egy liter 4% körüli tejet. Az eladó kérésünkre felszeletelt mindent, mi pedig percek alatt eltüntettük az egészet, mai napig a legjobb külföldi gasztronómiai élményem, pedig olaszországtól-kínáig bezáróan számos elegáns étteremben ettem végig az étlapot. Ez van, a franciák nem túl szimpatikusak, de ételekben nagyon a topon vannak.

Visszafelé Pelezieux felé mentünk, az út pont olyan semmilyen, mint Romont felé volt. A francia svájciak egymás közt sokkal fecsegőbbnek tűntek, viszont velünk turistákkal nem voltak túl barátságosak, egyedül itt nem sikerült kivernünk egyetlen helybéliből sem, hogy jó felé megyünk-e (ezen a területen kifejezetten ritka az angol felirat, francián kívül szinte semmi nincs).

Eredetileg Genf és Lausanne lett volna másnapra a célunk, de mivel a szemünk és szívünk nem sok jót kapott ezen a tájon, a gyomrunk pedig éppen kellemesen megtelt, úgy döntöttünk, másnap visszatérünk a német svájciak közé, fel egyenest a havasokba.

6. nap csütörtök 05.03 Zermatt-Gornergrat (Matterhorn)
___________

Interlakenből Zermattba nem vészesen hosszú az út, ráadásul Brigtől kezdve a Glacier Express még hiányzó szakaszát is megtettük (így végül alig hagytunk ki belőle valamennyit). Zermattban szép gerendaházban található a McDonald's, közel az állomáshoz. Ez csak azért érdekes, mert a Gornergratra induló vonatig a turistáknak kb 40 percük van, ez éppen egy gyorsétteremre elég, javaslom a meleg almástáskát :)

A Gornergrat egy kilátó 3100m magasan. A fogaskerekűre 50% kedvezmény jár SwissPassal, nem emlékszem pontosan, de kb 40CHF volt a retúrjegy. Napszemüveget feltétlenül vigyünk, különben hunyorgunk, mint tettem azt én...

Még valamit: a kilátó a Matterhornra néz, ami Svájc egyik fő hegyvidéki látványossága, a magányos hegyorom meglehetősen amorf sziklája. Mi naponta nyomonkövettük az időjárásjelentést (www.wunderground.com) innen tudtuk, hogy csütörtök volt az egyetlen nap, amikor érdemes ide elmennünk (20% csapadék esély, előtte-utána 80-90%). Ez az info nagyon bejött, a legszebb időben érkeztünk. A Gornergrat tetején kiülős kávézó/étterem található, egy meleg kakaót érdemes venni, de ha kihagytuk a Mekit, akár ebédelhetünk is, nem drága és a környezet páratlan... Időnként fekete varjak és gazdagabb turistákat cipelő helikopterek húznak el a fejünk felett (kb 60e/fő/1 óra). A varjak egyébként igen bátor potyalesők, már-már erőszakosan kunyerálnak a turistáktól, jó móka etetni őket, de tudni kell abbahagyni.

7. nap péntek 05.04 St.Beatus-Bern-Solothurn
__________

Pihenőnap gyanánt Interlaken környékén maradtunk. Itt a St. Beatus vízesés és barlang lehet érdekes látnivaló. A Schilthorn kilátó forgó étterme is gyönyörű lehet (2970m, borsos áron lehet feljutni, 90CHF, SwissPassal -50%), most kihagytuk, talán legközelebb felmegyünk. Az időjárást webkamerával ellenőrizzük!

Interlakenből kerékpárral, busszal vagy gyalog is eljuthatunk St Beatus barlangjához, ahol a vízesésen és barlangon kívül múzeum és kiállítás is található. Érdemes kora tavasszal menni (április, két éve gyönyörű volt), amikor az olvadó hó miatt fehéren habzó zuhatagként tódul le a víz. Május elején még csordogál (ezt láttuk idén), később akár teljesen el is apadhat a forrás.

Innen busszal továbbmentünk Bernbe, ahol a központ nem más, mint egy gigászi sétálóutca, macskaköves út, piaci árusok (sok sok sajt, kolbász és zöldség) végtelen hosszú árkádos üzletsorok. Nekem nem különösebben tetszett, de fényképekről visszanézve nem is volt olyan rossz.

A berni templom (pontosabban székesegyház) tornyába némi pénzért fel lehet caplatni, onnan gyönyörű kilátás nyílik a városra. Én elvből nem fizetek templomi szolgáltatásokért, mindenesetre egy barátom szerint megéri felmenni.

Bernből némi hezitálás után átvonatoztunk Solothurnba, ami egy átlagos svájci város, de valahogy Bern után nekem ez tetszett inkább. Onnan visszatértünk Interlakenbe, ahol a fürdőben majd a kaszinóban pihentük ki a napi fáradalmakat.

8. nap szombat 05.05 Luzern (Bürgenstock)
__________

Az utolsó Svájcban töltött napunk volt. Több tervünk lett volna, de sajnos elég rossz időt jósoltak, így Luzern maradt egész napra. Ott kiadós esőbe érkeztünk, így a vasútállomásról közvetlenül a tóparti látványosságnak is beillő kultúrális központba mentünk (a kiállítás amúgy felejthető volt). Mivel már vagy tizedszer jártam Luzernben, így a fahíd, bevásárlóutca stb. nem különösebben vonzott a szakadó esőben, inkább a közlekedési múzeumot vettük célba, az egyik busz közvetlenül odavisz. A múzeum pazar, óriási alapterületen mindenféle eszköz a biciklitől a Forma-1 autón át a hajókig, persze központban a vonatok :) Ezt nem szabad kihagyni!

Korábbi években rengeteget jártam a Luzerntől mindössze 20 percnyire fekvő Stansban, illetve az onnan szerpentinen megközelíthető Bürgenstock hegyen (kb a Kékestetőnek megfelelő magasságban). Történelmet nem hamisítanék, de a beszámolóból sem hagynám ki, tehát korábbi képeket csatolok erről a páratlan szépségű és hangulató helyről.

A vonat Zürichből este 22:40-kor indult vissza Budapestre. Szerintem a péntek esti indulás / vasárnap délben hazaérkezés a legjobb, mert így 8 teljes napot tölthetün kint (nekünk idén ehhez csak 3 szabadnapot kellett kivenni), a Swiss Pass kártya is éppen ehhez passzol. Úgyhogy vonatra fel!

9. nap vasárnap
Érkezés. A Keleti Pu-n a vonatot letámadják a taxis hiénák, rajtuk és a tömegen kívül kosz és omladozó állomásépület fogad. Tényleg itthon vagyunk.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
szalay3 - 2014.06.13. 10:08

Alapvetően teljesen egyet értek az általad leírtakkal, de nekem néhány témában azért más volt a tapasztalatom:1. 7-8 eFt-ért szerintem csak hostels, vagy ifjúsági szálláshelyen lehet megszállni, általában közös fürdőszobával.2. Nekem pld beváltak az internetes szállásfoglalások, 2010 óta csak ezeket használom. Mi Interlakenben voltunk 9 éjszakát, ez 100 CHF volt kettőnknek, svédasztalos reggelivel (igaz, ez olyan jó volt, hogy azóta is az első helyen áll a ranglistán). Egy 1666 óta működő fogadóban (nem szállodában!) laktunk. Szerintem az sem igazán találó, hogy az internetes portálok ugyanazt a néhány szállást ajánlják (talán a fent említett kategóriában igen), mert amikor én keresgéltem, akkor több száz szálláshelyet ajánlottak csak Interlakenben.3. Azzal végképp nem értek egyet, hogy az "némi többletköltséget okoz" ha valaki a hegyre felvonóval megy fel.Ha valami drága, akkor ez az. Pld a Jungfraura való feljutás (és persze vissza), kb 160 CHF/fő. De egy jobb helyre való feljutás sem úszható meg 70-80-100 CHF alatt.Persze van mindenre megoldás, mi az egész svájci útunkat a Jungfrau pass-ra alapoztuk, ez akkor 200 CHF volt/fő (az idén ha jól láttam 250 CHF/fő). Mit nem mondjak, piszkosul kihasználtuk, azzal együtt, hogy azért a napi kb. 10 km-t lenyomtuk gyalog is.Ami viszont "feltűnően" olcsó volt (a németekhez viszonyítva), az az üzemanyag, a belépők és a parkolás: kg. 1 CHF = 1 EURO arányban, vagyis amiért a németeknél 10 EURO-t fizette, hasonló szolgáltatásért 10 CHF-t kellett fizetni Svájcban. Személyes probléma, de én mondjuk biztos hegy csak autóval közlekednék itt (kivéve persze a látvány vasutakat, meg a felvonókat, stb), mert különben eléggé nehézkes és időigényes lenne mondjuk a hágók és egyéb, vasúttal el nem érhető helyek megtekintése. Egyébként 5 napig állt az autó, amíg a Jungfrau pass-t használtuk (egy napot felhasználtunk Meiringenre: Aare szurdok, Sherlock Holms vízesés). Nekem az a véleményem, hogy autóval sokkal rugalmasabban lehet az időt kihasználni. A postabusz is jó (vasút helyett), de vannak olyan helyek, ahol naponta csak 3x járnak, elég nehéz hozzájuk igazodni. Egyébként itt a katalógusom címe, ezen keresztül meg tudod nézni, hogy mi hogyan használtuk ki a svájci lehetőségeket: http://utazaskatalogus.blogspot.hu/2011/05/utazasaimrol-szolo-beszamolok.htmlüdv Gábor

dola - 2007.08.12. 22:19

köszi a folytatást. Ha lesz egy kis időm megírom én is milyennek láttam azt a részt amerre jártam. Bár mi csak nagyon kis részét láttuk az országnak de bemelegítésnek nagyon jó volt.Kis körültekintéssel az árak sem drágábbak mint ha tengerre vagy másfelé mentünk volna, igaz a vonatozás az már húzósabb.

dome - 2007.08.03. 16:48

Kika: várom majd a beszámolód! :)

Kika - 2007.07.28. 20:47

Köszi az élménybeszámolót. Párommal hamarosan indulunk Svajcba, ugyhogy ez most jól jött. :$

dome - 2007.07.04. 15:22

Josilap: nagyon jó fej volt, ezért emlékeztem meg róla. tényleg ilyen kicsi a világ? :)

Josilap - 2007.07.04. 15:11

Locarnoban a magyarul beszélő kopaszodó felvonó (sikló) kezelővel nekem is sikerült találkoznom.De jó, vannak közös ismerőseink.

dome - 2007.07.03. 17:09

Szia dola! Azért hagytam abba, mert nem voltam benne biztos, hogy valaki is elolvassa. Most, hogy min. 1 olvasóm volt, megírom a folytatást. Kellemes időtöltést! A Swiss pass árait a www.swisstravelsystem.ch oldalról megtudhatod.

dola - 2007.06.12. 21:54

Ha már elkezdted akkor ne hagyd abba. Én egyébként pont a porfészekbe (Davos)fizettem be szállásra nyárra. Sajnos vajmi kevés magyar nyelven az információ Svájcról. A 4 napos Swiss Pass árait akartam megtudni de pont most tavasztól szüntették meg magyarországon a forgalmazását. Állitólag a 16 év alatti gyerekeknek nem kell jegy ha a szülőknek van jegyük vagy Swiss Pass-uk. erről tudsz valamit? Még soha nem voltamúgyhogy azt sem tudom, hogy bankkártyával lehet-e vasúti jegyet venni (Ez a kérdés lehet hogy csak egy magamfajta hazai viszonyokból kiinduló \"magyarnak\" kérdés)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina