Budapest-Bamako2008

Gambia

Ott-tartózkodás ideje: 2008. jan. 12.  - 2008. feb. 05. (24 nap)

0 hozzászólás I 2 021 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. feb. 28. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar kirinshiku Beszámolója

Cimkék: Afrika  Bamako  Budapest-Bamako  Gambia  Mali  Marokkó  Szenegál 

Barátainkkal nyáron elhatároztuk, elindulunk ezen a ˇ"flugos futamon"

Gondolatainkat mindjárt tett is követte,nevezési díj,egyéb papirmunka,ismert és ismeretlen engedélyek sokasága,vízumok,oltások,gépjármű és felkészitése,stb.
Minden formaságon túlestünk,megvettük a rep.jegyet hazafelé Gambiábol,azt még nem tudtuk hogyan jutunk el odáig,de hát ebben ez volt a szép,volt rá egy hetünk.

Tehát bevásároltunk,persze jó magyar szokáshoz híven mi is rengeteg konzervet,és egyéb finomságokat,amire nem nagyon volt szükségünk.
Egy nappal az indulás elött jöttek a gondok a Mercinknek a váltoja fel mondta a szolgálatot,de még mindig jobb itt mintha valaholal a sivatag közepén,amire volt is példa nem egy jármünél is.
Tehát Péntek reggelre helyére került a váltó,azután bucsuzkodás a családtol és a barátoktol,persze jöttek a megjegyzések,jó és rosszindulatú egyaránt,de utnak indultunk 2óra körül.
Fővárosunkba érve már álltak szebbnél szebb autok a starthelyen,igy bepozicionáltuk magunkat is.
Az este egy kicsit hosszura sikeredett egy barátunknál aludtunk,ezt nem is ecsetelném tovább.
Szombat reggel kicsit másnaposan ébredtünk de azért idöben a starthelyre értünk.
2008. január 11.

Az M35 úton a 16. km kőnél már a műanyag marmonkannákat elhagytuk. Jó kezdet. A Kossuth térre érve már néhány autó (résztvevő) ott állt a parkolóba. Körülbelül olyan fele lehetett. Kapcsolatot létesítettünk velük. Magyarul megitattuk őket. A hangulat olyan 22 óra körül a tetőfokára hágott.
Szállásadónk egy nagyon kedves család. Azt hiszem éhes lehettem, mert így még krumpli levest még sosem ettem.

2008. január 12. (705,00 km) Olaszország,Velence
Természetesen ezek a km-ek nem mérvadóak mert mindig több.

Óriási készülődés követi a Budapest-Bamakó indulást. Versenyzők és érdeklődők gyűlnek a Kossuth téren. 7 óra körül még lehet a kocsik között járni. Egy órával később már a tömeg akkora, hogy ezt már nehezen lehet megtenni. Az indulás pillanataiban az embereket el kell terelni az indulók elől. Hihetetlen, hogy mekkora népszerűségnek örvend a futam.

9 óra körül indulunk. Felgurulunk a rámpán mindenki minket ünnepel. (Szerettük!)

A Kossuth térről kb 1. 00 km-en keresztül a tömeg minket éltet.

Jöhet a nagy út!

Jöhet a feladat!

Milyen feladat? Pl.: a csóri csordákban mennyi ½ liter sör (dreher)

Faljuk ugyan módjával a kilométereket!

Sokan hívnak, küldnek sms-t. Nagyon sokan velünk vannak.(Ez jól esik.)

Magyarország-Ausztria- Olaszország

A Mercink gyönyörűen suhan az aszfalton! Minden rendben-és így is lesz!

Az út kicsit hosszúnak tűnik, és pedig még az elején járunk. Az idő változó a szikrázó napsütéstől kezdve a legnagyobb esőig minden. Még szerencse, hogy sok az alagút, ott nem esik. Estére elértük Velencét.

A szerencsés katasztrofális. Nincs szállás! De mi találtunk!!!! (Ki, ha mi nem!)

Pihenés!

2008. január 13. (776. 00 km) Marseilles

5. 30-kor ébresztő után rendrakás a kocsiban. A viszonylagos rend után irány a szálloda.

Itt megkaptuk a feladatokat és irány Franciaország. A Merci megpuszilása után indulunk. Francia határ átlépése előtt a tankolás után sikerült nyitott csomagtartóval elindulunk. Mellettünk állók nem igazán értették ezt, szóltak, hogy jó lenne lecsukni.

Miután átléptük a határt a csapat úgy döntött, hogy bemegyünk Monte Carloba. Így lementünk, hogy a Ferrarik, Dodge Viper-ek, ect között megmutatjuk hogy mi is az az autó. A kis Merci feszített a sok gép között.

Monaco után irány Cannes, ahol a dugós belvárosban karisztoltunk feladatmegoldás címén.

A feladat megoldódott. Cannesban a csapat a filmsztárok terén leül kávézni.

Kávé után az utolsó feladat megoldása már nagyon sötétre esik. Hegyen tök sötétben meg van a vár. Itt fejlámpával gyalogtúrát rendeztünk. Irány tovább Marseilles-be, vagy talán mellé!

Megvan a szállás!

A hidegben kaja, majd a melegben pihenés!

2008. január 14. (Myrence - Murcia) 1102 km

A mezőny kapott egy kis lélegzetet, hiszen az átkompolásra két napot kaptunk. Így Marseillesből elindulva alagutak és viaduktok sokaságán keresztül jutottunk el Barcelonába a szent városba. Késő délutánra jutottunk oda. A Sagrada Famillia-t metróval közelítettük meg. A szent család templomlátogatás után az egyik feladat a Colombus emlékművön van a Plaza de Catalunya körforgalom közepén. Kénytelenek voltunk megmászni az emlékművet, mert már annyira sötét volt és nem láttuk lentről a megfejtést.

Barcelonából való tovább indulásunk előtt még a mélygarázsban, lévő parkolóban egy spanyol hölgynek segítettünk feltörni a kocsiját. Az autópályát továbbszelte. Tartosa városában egy szállodában megszálltunk. Nagyon kellemes hely volt. Az este mindenki összeöntötte a kajákat és ettünk egy nagyot.

2008. január 15. (Murcia-Nador)

Tartosa-ból korán indulva Valencián és Murcián keresztül értünk Almeirába. Almeira nagy kikötő központ. Innen kompoltunk át Nadorba. (Marokkó)

Almeirába volt 2 óránk, hogy szétnézzünk. A, LA Rambla-t végig járva megállapítottuk, hogy ez is szép város. A behajózás nagy műsor volt, a hatóságok próbáltak rendet rakni, nagy nehezen sikerült is. A kompon teljesen elkülönítve volt a társalgó rész is az Afrikaiaktól. Beszélgettünk egy keveset aztán a kabinba mentünk aludni.

2008. január 16. ( Nador-Tinerhir)

Reggel felébredve a kompon a kocsik garázsában nagy felbolydulás lett. A Marokkóiak már a garázsban elkezdték pöfögtetni a motorokat. Kis vita után leállítattuk velük. Kigurulva a kompból jött a vámkezelés, belépés az országba. Hát nem egyszerű dolog, kb 3 órás feladat. Sikerült kilépni Marokkóba, valamint a kocsit beindítani. Egy teljesen más világ fogadott bennünket. Azt hiszem soha nem lesz a két világ hasonló sem. Elindultunk az ismeretlenbe.

Ellenőrző pont, ellenőrző pont után. Fiche-fiche(ez egy olyan papír amin a kocsiban utazok adatai vannak feltüntetve) után. Jó minőségű aszfalt úton mentünk végig. Eltévedtünk egy párszor mivel nem európai szintű a közlekedési eligazítás. Az emberek kedvesek, amiben tudnak, segítenek. Abban a pillanatban mikor valahol megállunk, hirtelen körülvesznek és kéregetnek, kíváncsiskodnak.

Későre járt már mire Tinerhirbe érkeztünk. A szálloda túl drágának, a kemping túl olcsónak bizonyult. Így hát megint közbenső megoldásra volt szükség. Magánszálláshelyet kerestünk. Elég bizarr környezetbe vittek bennünket. Minden teljesen sötétségbe borult és kb. a sötét vályogfalak között 300 m-t gyalogolni kellett. Hát nem volt biztató. A vendéglátóink nagyon kedvesek.

2008. január 17. Tinerhir-Tata) 580 km

Az este hamisítatlan Ber-Ber hangulatban,telt szállásadóinknál.Hasissal kináltak mi persze udvariasan visszautasitottuk, Ber-Ber whisky-turbános tea-sima Marokkói teafűkeverék úgy öntve, hogy habos legyen, ez a turbán.

Több mint 2000 éves Tinerhir történelmi óvárosában nem is gondoltuk az esti fáradozás után, hogy ilyen gyönyörű látvány tárul elénk. A szikrázó napsütés és a táj elfeledtette velünk eddigi fáradozásainkat. Ha van csoda, ez az! Reggel tovább indulva még mindig a győzelemért a Tyto Alba (16) valamint hű követője Caddy-Luck (73) csapat tovább szeli az oázisokkal és a holdbéli tájnak beillő kősivatagokat.

A „petit” szerviz Zagorában és megkezdődött Dél Marokkóban a 8 és fél órás 130 km-es embert és gépet próbáló utazás. Mely után a feladatokat teljesítve hajnali 4 órába, Tata városába értünk. Az út során a hercegnővel (Mercedes 300 TD) egyé váltunk! Tökéletes! Zagoránál súlycsökkentés gyanánt a csapat ketté vált a (73) csapattal utazott 60 km az navigátor este sivatagba platón,…. Hát nem volt meleg. Itt napi hőmérsékletingadozás kb 25’ fok ebben az évszakban.

2008. január 18. ( Tata planet-Tataooine)

Hajnali 4 órás érkezésünk után rögtön kiderült, hogy a hercegnő hűtővízcsöve elöregedett és folyik. Egy kis „petit” szerviz után újra tovább indultunk. Tovább a feladatok megoldás útján. A feladatok nagyon érdekesek. Ma reggel tudtuk meg, hogy kilencedik helyen vagyunk a hercegnővel. Köszönjük neki. A Tatooine bolygó felé haladva egy párszor megálltunk kávézni. A terep és az út teljesen rendbe van. Az utolsó előtti feladat előtt egy kamionból leugró gyereket vettünk észre. Szerintünk a kamion alján utazott egy ideig és a mikor elérte a célját a mozgásban lévő kamionról, alóla kiugrott. Hát nem veszélytelen!

Az utolsó előtti feladatra koncentrálva sajnálattal vettük tudomásul, hogy a cél 2. 0 km-re bent van a sivatagban. Nosza gyerünk oda. Caddy-Luck 1. 0 km-t bevitt majd gyalogosan. A ponthoz ráadásul egy kb 100. 00m magasságu kő és homokhegyet kellett megmászni. A pontot közben profi csapatokkal egyetemben keresve nem találtuk meg. Ismét szervezői hiba. Irány az utolsó feladat, majd a Tatooine bolygó. A Tatooine-ra már sötétben értünk.

Evés, ivás, pihenés!

Itt este hideg van.

Este megismerkedtünk két skót sráccal, akik a sört és a jointot kőkeményen nyomták.

2008. január 19. (Planett Tatooine- Dakhla)850 km

A reggeli eligazításon a versenybíróság szóvá tette, hogy a Tyto Alba(16) csapatnak a Caddy-Luck (73)-as csapat segít, sőt helyette oldja meg a feladatot. Előzetes egyeztetés nélkül és a buta magyar irigység miatt sikerült a versenybizottságot megszégyenítenünk. Ismét kiderült magyarok vagyunk.

A Tatooine bolygóról elindulva már a versenyt nem erölteve segítve a 73-as csapatnak Laayonne városában kerestünk egy szervízt. Közben kiderült, hogy nekünk meg defektünk lett. A szervízt nem tudtuk gyorsan elintézni mivel déltől du. 3-ig szieszta van. Ez idő alatt megebédeltünk, majd irány vissza a szerviz. A hosszas időtöltésünk során találtunk egy internet kávézót. Ott megnéztük, hogy a B2 hogy áll. Hát elég silány. Du-tán 5 órakor indultunk neki a közel 500 km-nek. A már éjszakába nyúló vezetés megszokottá válik számunkra.

Éjfélre Dakhlaba érkezve szállást kerestünk. Olyat, ami nekünk megfelelt volna nem találtunk.

Általában piszkosak, tetvesek.

Így hát maradt a kemping. Legalább forró víz van. Estére a szél elállt. Nyugodt, kellemes estének nézünk elébe.

2008. január 20. ( Dakhla-Honadhibon) 491. 00 km

Dakhlából való elindulásunk előtt ismét szerencsétlenségi problémák miatt zúgolódás tört ki a versenykategóriák között. Hát nem lehet minden tökéletes. A kempingből elindulva homokviharba keveredtünk. Ezt úgy kell elképzelni, mintha nálunk hóvihar lenne és fújná át az utakon. Csak ez itt homok, ami mindent belep, és nem olvad el. Néha a főutakat járhatatlanná tudja tenni. Tankolás, kávézás után irány a Mauritán határ. A határra érkezve a Bamakós kocsik tömkelege is odaért. Hosszú sorban csak rajtszámos kocsik voltak. A marokkói határőrök nem nagyon siettették az átlépéseket. Csak olyan Afrikaiasan. Itt már aknásított területen járunk. A határátlépés kb. 4 órát vett igénybe. A marokkói oldalon 3 db ellenőrző állomás van, ott gyalog kellett mindent megoldani. Közben a kocsit be kellett mutatni. Tovább indulva kb. 150 m-t egy fa alatt egy katona újabb másfél óra alatt felírta az adatainkat. Következett a senki földje. Ezt teljesen aknásított terület. Mi guide nélkül indultunk útnak. Jelzem itt nincs út, a két ország nem mer utat építeni, mert lelövik egymást. Így egy kősivatagban átutazva fél óra alatt elértük Mauritániát. Ott a határőrök 5 illetve 10 €-ért gyorsított eljárásban mindent megoldottak. No meg az ajándékért. Megérkeztünk Mauritániába!!!

Igen, ez a szegénység! Innentől kezdődik a veszélyes kaland-vagyis azt hisszük. Ő miattuk maradt el a Párizs-Dakar! Terrorveszély??
ÁÁÁÁÁÁÁ Semmi ilyenröl nincs szó. Az első táborhelyen, ami már a tenger mellett ért minket, találkoztunk a Mauritán rendőrfőnökkel, aki biztosított a teljes biztonságunkról. Hála lehetett pénzt váltani - . A szállás a tengerparton, a fövenyen.

2008. január 22.

Nouakchott Mauritánia fővárosa.
Néhány csapattal együtt elindulunk a városba. Érdekes a látvány. A káosz és a rendetlenség, na meg a szemeten keresztül mégis van valami „rend”. Pénzváltás, vásárlás, tankolás és irány Kiffa. Választás előtt állunk,hogy hova is menjünk, mert az itiner homokos talajt ír amiben a hercegnő elakad. Ezért más utat kerestünk. Az úton rengeteg az állat. Szamár, teve, kecske. Itt ez nagyon. Útközben egy asszonytól vettünk kenyeret. Az utak egyre rosszabbak. Pedig még Bamako nagyon messze van.

Kezd későre járni. Egy katonai ellenőrző ponton megálltunk és megkérdeztük, hogy leverhetjük- e a sátrat. Ők örömmel vették és mondták, hogy vigyáznak ránk. Pláne, hogy ajándékot kaptak tőlünk. Azt követően, hogy letáboroztunk a rendőrfőnök, megduplázta az őrséget. 4 csapat,6 katona futott össze. Sötétedést követően megvacsoráztunk és tábortüzet gyújtottunk. Hosszas beszélgetés után mindenki nyugovóra tért.

Ez az a híres város, ahol meggyilkolták a franciákat. (2 apa és 2 fia). Hát mit is mondjak, itt meg nem állunk egy percre sem,(dehogynem tankolnunk kelett,de itt sem történt semmi incidens a helyiek nagyon kedvesek,segitökészek mindenhol,) nemhogy pénzt váltsak, mint ahogy ők tették….. (hivatalos forrás!!!!helyi újságból) De még ezek az információk is hiányosak.

Az úton végig homokvihar.

2008. január 23.

Reggeli kelés után a megkettőzött őrség megkérdezte tőlünk, hogy minden rendben van –e. Így utunkat folytathatjuk Kiffába.

A reggeli fotózkodás után, mely a katonákkal történt elkísértek bennünket egy kb 30 km-es szakaszon. Az aszfaltot, amely jelzem igen jó minőségű, tovább vágjuk.
Több kísértet településen áthaladva megyünk, robogunk tovább. Nagyon sok állat az utakon. Az állandósult homokvihar megint velünk utazik. Az úton olyan homokfúvások vannak, hogy „ meg kell küzdeni vele”. Ha két nappal később jövünk, már valószínű lapátolni kell.

Kiffába való érkezésünk után elfoglaltuk a szállást. Mauritániához képest tökéletes szállás. Még fsz. is van. Korai érkezésünk arra késztetett bennünket, hogy induljunk tovább a Kiffa környékén lévő krokodil parkba. A szamarak, kecskék teljes szélességében uralják a pályát, mármint az aszfalt útét. A drága guide arra késztetett bennünket, hogy magunk keressük meg a krokodilos tavat. Még a helyiek sem tudták csak az öregek, hogy hol van az a falu, ahol le kell fordulni az útról. Valahogy csak megtaláltuk a falut. Egy ott lakó beült hozzánk és elvezetett minket az „édenkertbe”. Mi úgy fogalmaztuk meg, hogy ez egy filmforgatási helyszín. Sivatag, szavanna, oázis, kősivatag, hihetetlen szikaformációk tarkították a helyszínt. A természetes élőhelyükön mindenféle lehatárolás nélkül 21 db őskrokodilt számoltunk össze. Leírhatatlan a helyszín, a sok fotó és a filmek talán be tudják ezt mutatni. A szavanna naplementében hazafelé tartunk, amikor a hercegnő elakadt. 1 órás lapátolás után kijutottunk a főutra. Esti sötétségben pedig irány Kiffai szállás.

2008. január 24. ( Kiffa)

Mivel úgy döntöttünk, hogy Kiffában bevárjuk a többieket, tudtunk lassan másfél hét után kipihenni magunkat. Híre ment a táborban lévők közt a mi kis magán expedíciónk szele. Így a felkelés után 11 csapatot újból elkalandoltunk az „édenkertbe”.

A kilenc autóból álló karaván többször elakadva a sivatag homokjában, egymást segítve, kihúzva ill. offroadozva csodás kis etapot alakítottunk ki.

Számunkra a legörvendetesebb dolog, hogy másokkal is megosztottuk ezt az élményt és természetesen nekik is nagyon tetszett. Na meg a felfedezés élménye. Hosszas küzdelem után az összes autó kikerekedett a sivatagból. Irány a Kiffai szállás.

2008. január 25.( Kiffa-Nara) 551,00 km

Január 26. (Nara- Bamakó)

Reggel 7 óra eligazítás és irány Nara (Mali). Nagyon rossz minőségű aszfalt úton történt a kezdésünk. Tele volt az út kátyukkal, csak mivel homok befújta, nem észrevehetőek. Ezek akkorák, hogy a futóművet simán ott lehet hagyni. A városokat itt már földutak és aszfalt utak felváltva kötik össze. Az aszfalt utak hirtelen fogynak el. A szamarak mintha megbeszélték volna, hogy a járművek előtt kell megállni. Nemhogy megállnak, de el sem mennek előlünk. Nekünk kell kikerülnünk őket. A rendőrök a 50 m-enként az út jobb és bal oldalán vigyáznak ránk. Egyszer csak elterelnek a rendőrök a Szaharában Nara felé. Homokos, homokdűnés utak, számunkra veszélyes. A hercegnő nem szereti. Sikerült annak rendje módja szerint eltévedni. A Szaharán keresztül, csak irányt tudva elindulunk. Úttalan utakon, homokbuckákon keresztül. Amikor sötété lett, elindultunk a kocsi előtt gyalog, hogy jó e az út. Több Mauritán kísértetfalun keresztüljutva elértük a Mali zöldhatárt. (Kisértetfalu: az út mindig beért a faluba, aztán szerte szétágazott. Olyan éjfél környékén felverve a falu lakóit, mint a zombik úgy leptek el bennünket. Bár jobban féltek tőlünk, mint mi tőlük.) Továbbmenve hajnali 4 óráig vezetünk. Majd reggel 7 –kor kelve indultunk tovább. Nem tudtuk, hol is vagyunk valahol Maliban. A GPS itt nagy segítség. A Szaharán kersztül haladva végre rátaláltunk egy útra, ez viszonylag jó volt. Beértünk egy csodálatos mali faluba. Teljesen más zárt közösséget alkotva éltek. Iskola is volt itt. Utunk egyik céljához értünk. Úgy döntöttünk, hogy itt adjuk oda az ajándékokat.

Rettenetesen egyszerű emberek. Az asszonyok közül se jönnek az iskolához, ahol átadtuk az ajándékokat. A férfiak közül is csak a magas rangúak lehettek velünk. Meghatottság, öröm kíváncsiság csillogott a falu valamint a mi szemünkben. Ez talán a boldog szegénység. Szemtanúi voltunk egy kecske betegségének. Az első jelre otthagytak bennünket, és a kecskét levágták. Ha nem teszik meg azonnal oda az egy heti húsa egy nagyobb közösségnek. Itt nincs olyan, hogy enyém-tied. Ezek azok az értékek, amivel ők bírnak. A főnök bemutatta a házát. Hihetetlen büszke volt a lóra, amit természetesen fotózni kellett. Csodálatos közösség. Az asszonyok a kocsi foncsorozott üvegében nézték magukat. Mire rájöttünk, hogy tükörként szolgált, késő volt. Pedig volt tükör nálunk. Elbúcsúztunk a falutól. Nagyon kedves emberek voltak. Még 30 km Nara. Fáradtak vagyunk, de megyünk rendületlenül. Most már az úton. Homok utak, kemény kigödrösödött utakon, falvakon keresztül. Hihetetlen nagy a szegénység, szeretnénk adni, de annyit nem tudunk. Már nincs! Némi utazás után Narába érünk. Itt az első ellenőrző pont ahol, mint Afrikában mindenért fizetni kell. (Ez jellegzetes) Utak a 2 nagyvárosba” nincsenek- csak földút- nem akármilyen-az ország főútja is döngölt föld. Rettenetesen porzik minden. A csapat úgy döntött, hogy nem megy el Segon-ba, hanem Bamakót veszi célpontba. Már este lett amikor elértünk az aszfalt utat amit csináltak. Így megint földútra kényszerültünk közel 200 km-en keresztül. Megálltunk, mert ilyen jelenséget még nem láttunk. Horizonttól-horizontig csupa-csupa csillag az ég. Fényes csillagok százai húzódtak a z égen. Hihetetlen élmény. A falvakon keresztül utazva összetartást láttunk. Este a családok kiültek a házuk elé és kis tűz mellett, elbeszélgettek a napi viselt dolgaikról. Ami talán olyan sok nem volt, de mégis az övéké! Maliban az emberek dolgosak. Mauritániában nem érzékeltük a tenni akarást.

Bamakóba beérve nem figyelve a rendőri ellenőrző pontot sikerült bejutnunk Mali elnöki rezidenciához. Máris a rohamosztag a nyakunkon volt és mentünk a rendőrőrsre. Itt minden tisztázódott és elengedtek hamar. Majd a szállodához igyekezve mindenki fellélegzett, hogy elérkeztünk idáig. Hát nem volt könnyű. Azért néha a türelmünket, bátorságunkat, kitartásunkat és barátságunkat próbára tette az utazás. Beültünk a Kempinski szállodába, mint aki jól végezte dolgát- ez mind hajnalban történt. Mivel szállásunk nem volt, ezért a kocsiban aludtunk, mint előző éjszaka. Itt már sok B2 kocsi állt. Nem egyedül gondolkoztunk így. -*Talán az út során a legboldogabbá ezen a napon tettük az embert. Leálltunk tankolni - vagyis a kannából öntöttük és kifogyott! 4 db marmon kannát ajándékoztunk oda egy helyi embernek, aki láthatóan olyan boldog volt ettől, hogy repülni tudott volna.

2008. január 27. (Bamakó)

Utolsó nap a versenyből! Mivel már reggel Bamakóban voltunk, és a hercegnő elég kelendő ára, a felhajtók mustrálták a mercinket. Néhány órás várakozás után sikerült is eladni. Sok autó áll a parkolóban. Dörzsöltek a vevők. Legenda csak, hogy jól el lehet adni a kocsikat. Azon az áron, mint itthon vagy alatta. Van, aki kényszerből kénytelen a normál ár 50- 70%-ért adni az autót, mert indul haza. Eladás után medence – szállás. Szállásunk a megrendelések ellenére nem volt, mert kiadták másnak. (Ez Afrika.) Viszont helyette egy nagyon jó, komoly helyre vittek minket ahol a reggelit illetve a vacsoránkat is fizették. Itt úgy döntöttünk, hogy 2 napot fogunk tanyázni.

Este eredményhirdetés és buli. A Tyto Alba 16. helyen zárt, ami nem rossz, már csak azért sem, mert a sivatagi részeken nem tudtunk még labdába rúgni sem. 150 csapatból egy öreg mercivel. Van, aki még azt sem gondolta volna, hogy végig megyünk. Mögöttünk rengeteg komoly terepjáró végzett. Hát igen a navigáció!

Az esti bulin fekete „lányok tömkelege jelent meg”. Mit is mondjak. Hosszú két hét, de nem annyira, hogy az embernek bármi baja történjen. Eltelt az este-pihenés.

Még esti vagy hajnali szösszenetként a taxiban egy utcai ellenőrzés során, mivel nem volt nálam a passport, levágtak egy adag pénzt.(VIVA AFRIKA)

Jan28.Hétfö

Pihennéssel telt a mai napunk,illetve megvettük a repjegyünket Szenegália Fővárosába,Dakarba.
Kilátogattunk a helyi piacra Bamakoban,fantasztikus kézműves remekeket lehet vásárolni,ezenkivül mindenféle ismert és ismeretlen füszereket,szintén beazonosithatatlan állatok koponyáit,na meg minden hasznos és haszontalan dolgokat.
A faremekek, azok nagyon szépen kidolgozott,megművelt munkák,és árban nagyon de nagyon olcsonak mondható.
Pl:embernagyságu Teak,vagy Mahagoni fábol készült alkotás,alku után akár60Eu-ért is elhozható.

Jan29.Kedd

Dakar,gyorsan túlvoltunk az utazáson 25perc,aztán taxi és irány egy tengerparti kis szálloda,nagyon egyszerü,nagyon szép helyenen.
Annyira a lábunkban volt a bugi,hogy nem nagyon tudtunk pihenni inkább egy-két nevezetességet megnéztünk Szenegálban.
Pink-Lake,a sótól rózsaszín,a tó körül nagyon szép szálláshelyek,egyébként a Dakar egyik állomása is itt van,nagyon szép hely.
A másik az Dakarral szemben lévő sziget,melynek neve GOREE innen szállitották az Új világba a rabszolgákat,manapság persze első számú látványosság,és kirakodóvásár,egyébként nagyon szép dolgokat lehet vásárolni,igen kedvező áron.
Meguntuk Dakart,egyébként kellemesen csalodtunk a helyiekben,nagyon kedvesek és segitőkészek voltak.
Csak annyira voltak rámenősek mint amilyen szegények.
Taxi és irány a határ-- Gambia A határátlépés zökkenőmentesen zajlott,nem volt semmi különös csak talán az hogy az egész tortúra 10perc alatt lezajlott,persze itt is segitett a pici ajándék.
Megérkeztünk a Gambia Folyóhoz az északi oldalra, maga a látvány is fernetikus volt,homályba veszett a túloldal.
Óriási menyiségü viz torkollik bele az Atlanti Oceánba.
Következett a kompátkelés,szokásos majd én segitek neked szindroma a helyieknél,persze az egyik tolakodobb mint a másik,de nem kell ettöl nagyon félni, kezelni nehezebb.
Aki már járt ilyen és hasonló országban az tudja nagyon jól miröl beszélek.

Átkompoltunk és persze ránktapadt egy helyi srác is,majd ő segit nekünk mindenben, csak legyünk nyugodtak,hát nem lettem.
Na persze nem volt nehéz taxit fognunk nyüzsögtek a turistákra váró fuvarosok,nem minthogyha rajtunk kivül a kompon lett volna más külföldi is.
Szállásunk nem volt foglalva ezért a taxisnak mondtuk vigyen a legszebb partszakaszra ami nincs túl messze, persze az egész ország két megyényi területen helyezkedik el.
Azt mondta SENEGANBIA mi azt mondtuk rendben 20perc alatt a nyugati part egyik legszebb szállodájában találtuk magunkat,persze ez nem felelt meg a pénztárcánknak ezért a melette lévő 3* szállodát választottuk,ami nem volt rossz döntés 30EU./ÉJ reggelivel.
A szálloda közvetlen tengerparton nagy medencével,szép parkkal na meg egy pálmafa erdő melett ahol nyüzsögtek a majmok.
Mi egy kertkapcsolatos szobát kaptunk ahová jártak az állatok kunyerálni,édesek nagyon.
Folyt köv.
Értékeld az élménybeszámolót!
9.5 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina